Tomor Gábor: Tények és ferdítések

Mottó: "Először ismerd meg a tényeket. Elferdíteni őket ráérsz később is."     

               (Mark Twain)

Helyet kér

"... a mű sorsa műcsarnok, vagy a lomtár?"

Elgondolkoztat az idézet, s azt mondom: adjunk rangot az alkotásnak!

Ha már kevésre taksált is az opus, kapjon helyet legalább a műcsarnoki lomtárban!

Igazoljuk az írót

Móra Ferenc szerint: a nő addig szép, míg szeretik.

Na, nézzünk csak magunk köré! 

És csakugyan, milyen érdekes...! Nálunk mindenkit nagyon szeretnek...

Leltár

Újsághír volt: 20x30 cm-es műtéti kendőt találtak egy páciensben.A daganatgyanút keltő textília korábban, császármetszéses szülés idején maradhatott a testben.

Hogyan kerülhető el ilyen műhiba? Egy nyilatkozó szerint: nálunk, hagyományosan, precízen számba veszik műtét előtt és után a felhasznált műszereket és segédeszközöket.

No de, meg kell értsük: ha rendkívüli dolog adódik, például erős vérzés, akkor sietve fejezi be a műtétet a "stáb". Vagy ha mondjuk, zsúfoltság szüli a kapkodást...? Akkor is, nesze neked, precizitás! Legfeljebb némiképp hibádzik a leltár...

Ha újra kezdhetné

"Aki másnak vermet ás, az sírásó."

Kovács eltöpreng e bölcsességen, s ím, nagy gondolat jön rá.

Ha újra születne, biztosan ezt a szakmát választaná!

Hölgyek öröme

Láttam a büszke embert. Délceg termetét sem a tőke, sem az idő nem törte meg. Halad útján úri szekszepillel, rendületlen. Egyik lányban kedvét gyorsan leli, a másikat hosszan ízlelgeti. Mindőjük öröme. 

Amikor megpillantottam, éppen egy rózaszín budoárból lépett ki. Arca sugárzott a dicstől. Körülnézett, fejét felvetette. Aztán szerényen csak ennyit kérdezett: 

– Ki akar még tőlem gyereket?

Megállapítás

– Tudok egy jó viccet, de azt hiszem, már elmeséltem.

– Szellemes?

– Igen.

– Akkor még nem mesélte.

Megértőn

A vízcsap elromlott. Hívták a szerelőt. Az egy hét múlva kiszállt a helyszínre, s megreparálta a hibás elemet. Ekkor még nem érzett semmi különösebbet.

A vízcsap hamarosen ismét hörögni, majd sóhajtozni kezdett. Újra hívták a szerelőt. Az most már érdeklődve vette szemügyre a vízcsapot.

Sóhajtás, hörgés, szerelő... Egyre sűrűbben ismétlődött. Vizet mind kevesebbet ittak, ám annál gyakrabban látták a szakembert a helyiség dolgozói. Jelenlétét megszokták.

Tudomásul kellett venni: mély, bensőséges kapcsolat alakult ki a vízcsap és szerelője között. 

A kép aláírása: Mindig történik valami váratlan; Várady Róbert munkája.