Termékeny talajra
vetette magját az apa,
csecsemőt szült neki az asszonya.
Szerették, nevelték a gyermeket,
szerezhetett műveltséget.
Független felnőttként
helyezkedett,
dolgozni nem szeretett.
Jókor volt jó helyen,
sikeres lett,
sok befolyásos barátot szerezhetett.
Jól tudott alkalmazkodni,
lefelé taposni, felfelé nyalni.
Ismerte a karrier titkát,
gyermeke róla vett mintát.
Megszokta a luxus létet,
talált is szép feleséget.
Csodaszép kastélyban laktak,
saját repülőjükön utaztak.
Irigyek támadták ezért,
de ők csak nevették őket, megérte,
az úri életnek sosem lett vége.
Egyszer csak mégis... Amikor már mindennek vége lett – írom az utolsó sorod után, kedves Sarolta. Mert versed valóság, s az élet vége sem más. Végül is, mint mindenki más, ő is úgy járt. Nem irigyeltem, nem is sajnálkozom... @-)
VálaszTörlésNem is érdemli meg, különösen ha nem érdemei alapján jutott hozzá. persze őt eznem zavarja.
VálaszTörlés