Kegyes keresztények, zengjen örvendező ének. Karácsony ünnepén új csillag fénylett Betlehem egén. Megszületett kis Jézus szegény, megváltója... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Vasútállomáson
Sötétben és fényben, a végtelenben találkozó sínpár az idő végtelenjében meg nem áll. Szavak nélkül kattogja a vonat alatt: a történet ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Maszkabál
Maszkot viselek arcomon, nyílásokat letakarom. Nem fogadok vírusokat, sajátomat sem kaphatod. maszkviselés nem új divat, viselték rég az orv... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Úgy
Úgy öleltelek sírva, úgy szorítottalak magamhoz, mintha életemnek most vége lenne. Illatodat mélyen beszívtam, kiengedni sem akartam, m... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Rongybaba
Varrtam egy rongybabát, adtam a rongyot, párom a cérnát. Életre kelt a rongybaba, lakásunk lett az otthona. Szopott, aludt, sírt, nevetett, ... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Lét tenyerén
lét tenyerén pattan a pillanat furcsa szeplője semmiből bújik elő kéretlen siettet rohan mint megvadult igásló ki ereje fogytán holtan ö... Tovább olvasom »
Gyászhírek - Kelebi Kiss István emlékére
Volt egy Barátom. Sokunk barátja volt. És a példaképem is Ő ma is. Sajnos, felment az Angyalokhoz... Egy régebbi fotója: István Kelebi Kiss.... Tovább olvasom »
Gyászhírek - szerzőnk, barátunk, s lelkes rajongónk, Dr. Petőné Dr. Berkes Sarolta emlékére
Csak egyetlen olyan embert ismertem Rajtad kívül, aki ennyire őszinte, nyílt szívű, barátságos, vidám, humorral tele, de mégis kíméletlenü... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Madár
Álnok miliőben elnyűtt kívánságom mint mágnes húzna magához. Szakadatlanul hulló hó fedi fiaskómat. Szenderegnék, aludnám álmomat. Ezer... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Lehettem volna
Lehettem volna rózsafa, kerted varázsos illata. Lehettem volna vadgalamb, veled repülni nagy kaland. Lehettem volna fáraó, balzsamozva aludn... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Fény nélkül
Fekete palástban, maszkban, nyitott felhőablakokon át belopakodott az éj hozzád. Túszul ejtette a Napot, elrabolt minden csillagot. Zsákmány... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Hasonlatok
Olyan vagy, mint lombját hullató faág, egymáshoz verődve nagy erővel sikolt bennem a vágy. Olyan vagy, mint fészkét elhagyó madár, céltalan... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Firtatás
- Te beteg vagy... - Miért, annak látszom? - De félrebeszélsz! - Nincs olyan, hogy "félre"? - Na de, az egy szakszó... - Nem szól... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Ki vagy
Keresem a kezedet, keresem a szádat, kereslek mindenhogyan. Talán jobb, ha így marad, és tovább tűnődhetem: kim is vagy most nekem? A kép a ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Eszement vers
Fejemben lakott az eszem, de elvesztettem a fejem, mert fejvesztve menekültem, balesetet elkerültem. Eszem anyaga agyvelő, félelemtől remegő... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Néha
Néha gondolok rád, néha nem. Néha álmodom veled, néha nem. Van, amikor szép az álmom, és van amikor nem. Előbukkan álmaim mélyéből: rég... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A halál képzete
A Halálnak nincsen teste, képzeletünk teremtette. Minden ember találkozik vele. Akár kövér, akár sovány, akár férfi, akár leány, akár szép, ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Bogaras
Csodabogár feleségem, én Bogárkámnak becézem tréfából Méltó is erre a névre, mindent tud, amit nem kéne, bogárnak Megcsiklandoz, csíp és mar... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Bűnbaklövész
Több mint bűn: hiba. Jól hangzó tanulság. Bámulsz: itt a soros, a legfrissebb hibatárs. Bakot lőtt e bűnös - bűnbakos e kortárs. Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Okoskodó ostobaság
Ki okos ember, megjátssza az ostobát, saját hasznára. Ha hatalmat kap, ki valóban ostoba, mindenkinek árt. Melyik jobb neked? okos, de hülyé... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Évszak
Elszaladt a tavasz, nyár hamar, őszi szél avart kavar, hajamba kap. Karja lágyan öleli derekamat. Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Ha igen, ha nem
Néha fáj a magány, néha nem, ha fáj, akkor elmélkedem. Ha nem, akkor egyedül cselekszem. Ha várlak, siess, nem haragszom, ha nem várlak, mar... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Csúf idő
Dörög, csapkod a villám, esni fog, úgy hiszem. Elrakjuk, mi kinn maradt, ne ázzék semmi meg. Döröghet, eshet aztán: nincs vész, ha villám le... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Várakozás
Nyelsz, nem szólsz sosem. Mihez szólnál, mi mocorog? Élteddel játszol? Hisz megváltozik minden... Várjuk csak a jobbakat?... Sokasodnak a sz... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Az emberi szeretet körei
Ha az ember tud szeretni, legjobban magát szereti. Többségük a családját is, barátokat kollégákat, ha az ő érdekeit szolgálják. Mások sorsa ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Nefelejcsek
Szeretnélek még egyszer látni, a patak partján veled sétálni. Virágot szedni, kék nefelejcset, csokorba gyüjtve mint emlék kincset. Szerény ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Ami marad
Mi marad utánunk? Tűnődsz, ez az éned. Nagy tett, kis örömök? Mikben éled élted? Amit hagysz, az örök: megmarad a lényeg. A kép címe: A sza... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Hörpölő
Őz áll a pataknál, vízre vágyik, iszik is. Őz futott a patakhoz, szomjas... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Szerencsejáték
alsó, felső, király, ász, alul, felül sírás, gyász. elkártyázod pénzedet, csalóknak ez élvezet. kaszinókban sok a pénz, ne kockáztass, résen... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Szavakkal
Szavakkal játszom Aki ballag, az nem siet, aki lopni megy, nem fizet. Akit üldöznek, menekül, ha elkapják, bajba kerül. megverik vagy meg is... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Hol vagyunk...
Hol van ő, és hol vagyok én? Ki a harcosabb, ő vagy én? Hol van ő, hol is vagyok én? A kép a netről. Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Rosszkor
Kivágott fa törzsén évgyűrűk köre képzeletemben emlékek egymásba fonódó spirálja: kopott történetet idéz. Rosszkor érkezett angyali fény... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Kalap 2, (Vlad Muşat írása)
A bűvész elővarázsolt egy nyulat, és odaadta a gyermeknek, de a gyermek nem tudott mozdulni, mert éppen infúziót kapott. Mi a neved? Toma. M... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Miért...
Miért e harcok? -- faggatóznak egyesek. Miért a vívás, a dühök, értolulások? Pártcsaládi zűr: szakadásra készülhetünk. Kép a netről. Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Föld szíve
Dobban a Föld szíve, rázza a láz, pusztul az Élet, a halál tanyáz. Tengerek áradnak, olvad a jég, tomboló viharok, gyászos a lég. Hatványozó... Tovább olvasom »
M. Fehérvári Judit: Kiszínezve
https://issuu.com/norton69/docs/partium-2021-tavasz Kiszínezve ... azt az önfeledt időt kellene idehozva megtalálni, amilyen kacagó... Tovább olvasom »
Holcsik Szabolcs: Táska
Már rég nem a pénz volt az érték. Volt ugyan, de csak jelentéktelen fecnikké lettek, amiket vitt a szél szanaszét, vagy épp áztak, ugyanúgy,... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Ünnepeink.
Az ünnep szavunk az id nap= szent nap összetételből ered. Eredendően valószínű tehát, hogy vallásos jelleget öltött – talán már a pogány, ős... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Módosulás
Elfelejtett emberek. Váltja őket más talán? Kinő helyettük új, némi friss módosulás? Jobbak lehetünk ezzel?... Így "szépül" a magá... Tovább olvasom »
M. Fehérvári Judit: Margón túli sorok
https://issuu.com/norton69/docs/partium_2021-ny_r már nem hiszek a csodákban Isten eltervezte hogy beavatkozik a teremtésbe ha látja hogy ... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)