Kitüntetett hely? Hülyéskedem?
Nem. Csak eszembe jut a menedzser-sztár nagysikerű könyve. Bizonyos vállalatoknál – hogy hol, ez most nem érdekes – például úgy is elismerik legjobb munkatársuk (üzletkötőjük) tevékenységét, hogy adott időszakban, mondjuk egy hétre, az ő gépkocsija állhat a cégbejárat melletti parkolóhelyre.
Eljátszom a gondolattal. Esetleg így van ez nálunk is. Trabantunk tulajdonosa a legsikeresebb. (Hogyan, hogyan?… Valamiképpen csak lehetne mérni. Ő teljesített legtöbbet, és kész.) A kiváló munkatárs ezek után dics-övezte helyen parkírozhat.
Felvetheti bárki: a legjobb szaktársnak már jobb kocsija is lehetne. Ez csak látszatra ellentmondás. Kitűnő kollégánk talán most gyűjt a szuperjárgányra. (Vagy éppen első lakására.)
Ne zárjuk ki annak lehetőségét, hogy esetleg nem is kocsival jár dolgozni. Például a szomszédban lakik. Semmi baj! Kis akadályra nem nézünk. A díszhelyen egy hétig tábla jelezné: „Itt állna X. Y. kocsija, ha lenne neki kocsija!”
Hogy az egész csak a kereskedőknél valósítható meg, első lépésként mindenképpen? (Na, tessék, már megint a hümmögés…) Szó sincs róla. Mindenki lehet „leg”, aki cégének üzletet szerez. Közvetve, akár bármely munkakörben. Mert mindig a vevőre gondol, s eszerint dolgozik. Akkor is, amikor a költségek csökkentésén jár az agya.
Így érthető meg az anekdotabeli (?) cégvezető válasza. Kérdezték tőle, hány üzletkötője van – megmondta. Sokallták, s ezért továbbkérdeztek: és hány alkalmazottja? - Ugyanannyi – hangzott a felelet.
Hülyéskedtem? Dehogy. Csak, mint írám fentebb, játszottam egy gondolattal...
Kép: Kiss János munkája
Nem jött üzenet, hát annyit írok: úgysem hiába játszottam el a gondolattal... (o)
VálaszTörlés