hideg szél borzolja tollukat..
Fák alatt színes avar,
benne sok bogár ,
szeméthegyek,
eldobálták kukában turkáló emberek.
Rohanó tömeg az utcán, fázik,
esőben ázik a sok szemét,
utánpótlás van elég...
Van, akit ez zavar,
de nem veszi fel, továbblép, siet,
nem az ő dolga, de kinek?
Aki eldobta, ostoba, buta..
megnevelni? soha!
Szemét az ember,
ki ilyen környezetben jól érzi magát,
de ne őt okold, kilátástalan sorsát.
Nincsen munkája, otthona,
ő sietne, de nincs hova...
italtól lépése tétova..
Csupasz faágon csüggedt madarak:
hideg szél cibálja a rongyokat...
fák alatt korhadt padok,
nyugalmat lelnek ott.,
testük reggelre
megfagyott...
Akinek nincs munkája, hajléka se nagyon, az meg is fagyhat a fagyos télben. Ahogy írtad, Sarolta, a kilátástalan sorsa mindennek az oka. @-)
VálaszTörlésAkár saját lakásukban is megfagynak emberek.
VálaszTörlésSokat gondoltam egy régi versre: A megfagyott gyermek volt a címe, film is készült róla, dallama is van.
Ez ihlette versemet,miközben arra gondoltam, régen is voltak ilyen szívtelen emberek, megfagyott gyermekek?