Tóth Sarolta: A hídon

Ugrásra készen álltam a híd közepén,
hullámok táncoltak alant a folyó vizén.
Csacsogva, csábítva hívtak a habok,
szédültem, készültem, magam vagyok.
Ekkor a felhőkből kitűnt a Hold,
Örülj az életnek, nem vagy te holt.
Ezüstös fényével körülölelt,
biztató reménnyel szívem betelt.
Néztem a fényképed könnyes szemmel,
tétován széttéptem, víz vitte el.
Tovább lépkedtem a túlsó partra,
nem leszek többé szerelem rabja.
Aki hűséges, nem lehet boldog,
ha a párjában hűtlen szív dobog.
Keress kalandot, kövesd a vágyad,
virágról virágra szálljon szárnyad!
Nem dobom el magamtól az életet,
meglelem, aki majd engem szeret.

Kép:  Ujvári Csaba: Lány a hídon