végtelen változat,
keletkezés és pusztulás,
örökös körforgás.
Természetes szépség: táj és élőlények,
szubjektív ítélet,
nincs objektív méret.
Színek, formák, arányok harmóniája,
sok halandó megcsodálja.
Művészeknek ihletet ad,
másolat az utókornak.
A szépség mulandó érték,
Tűnő idő a hervadás, mérték.
Ifjúságunk viruló tavasza,
lombhullató ősz vihara.
Méltósággal szép a hervadás,
virággal, zenével temet a halál.
Ez így van: viruló tavasz, lombhullató ősz, (s ki tudja, mennyire) méltóságteli hervadás. Szívhez szóló sorok ezek, kedves Sarolta... @-)
VálaszTörlés