Tomor Gábor: Szándék

„Micsoda mű, milyen költő! Gratuláljunk hozzá!” S hívják, szétszedik a szerzőt. Miért is írt ily remeket?! De most majd megbánja: ilyet több... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Barátom voltál

Barátom voltál, de nincs tovább. Elárultál, mint Júdás Jézusát. Ezüstöt sem kaptál, szeretetet loptál. Szent áldozat a barátság, bizalom és ... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Aki nem normális

Ha színvak vagy, fehérnek látod a kéket, nem látod a különbséget. Ha süket vagy, csak saját hangodat hallod, önmagaddal társaloghatsz. Ha bu... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Úri hang

A végzet vagyok, gyarló lény, hozzád beköszöntök. Mit hozol elém,  mindent fogadok. Mit vesztettél, az is enyém. A kép a netről Tovább olvasom »

Bige Szabolcs: Lassú tánc

  - Na, né, hogy táncolsz! – szólott az asszony. Az első látogatást az unokatestvérénél ejtették meg. Együtt addig még sehol sem mutatkoztak... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Szülősirató

Halódik a világ. Anyám nem jön, apám sem siet már. Elfogynak az éltetők - alig van, ki gondol rám. Elmentetek, édes szülők... A kép Zdzislaw... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Ajánlat

Megszülettem, ember lettem, megfogantam szerelemben. Nem szeretem ezt az élő alakomat, vettek volna egy rajzlapot lefirkálni egy figurát, ki... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Sarolta meséje

Egyszer volt, máskor nem, talán csak képzeltem. Szárnyam volt, repültem, felhők között, fán ültem. Szédültem, leestem, amikor felkeltem, kec... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: A gyár volt az igazi

Bár vállalatunknak soha nem volt alkalmazottja, jó néhányszor járt a gyárban. Mint automatizálási rendszertechnikus, cégünk első (fél)automa... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Lódítás

Milyen az élet? „Szép! - harsogtam –, érted, veled.” Ilyennek mondtam, de hát lódítás ez. Szépnek hadováltam.                               ... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Elválás 10 év után

Ha hallod léptemet hátad mögött, ne fordulj hátra, nem én jövök. Ha látod arcomat csukott szemmel, ébredj fel álmodból, én mentem el. Ha hiá... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Puszik és csókok

A gyermekek puszit kapnak, ifjú szerelmesek csókokat váltanak, az öregek puszit adnak unokájuknak, ha erre még engedélyt kapnak. Az ajkak ér... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Nem lehet

Örök kínlódás, egymás finom kínzása. Tartós perpatvar, rémek, pusztuló vágyak. Jobb már nem is lesz, mint ez a mosolyszünet. Kép a netről Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Tél végi egyveleg

Mottó: "Emlékezz arra, hogy a boldogság nem attól függ, hogy ki vagy, vagy mi van neked; egyedül attól függ, hogy mit gondolsz." ... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Évszakok szépsége

a Tavasz tarkasága ezernyi színes virága, fűszeres illatok, trillázó madarak dala szerelmes szívek szava. a Nyár színe nap-sárga, érett kalá... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Bolond világ

A bolondok nem buták, a sok szabályt utálják, kaotikus gondolatok, érzelmeik zavarosak, szerepeik ösztönből fakadnak. lehet király vagy hadv... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Belátó

„Normális az életed.” Mi az, hogy normális? - kérdezi a kisember. „Élünk, ahogy lehet: normális, mert nem érted, jól nem is értheted.” A kép... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Gondolatjáték

Ha véletlen találkoznék veled nem tudom,mit mondhatnék neked. Csak állnék, és nézném a két szemed, és nem tudom mit mondhatnék neked.   Ha v... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Szenvedély

  Inspirálsz versre, másra, karjaimba szorítlak. Elhagyhatsz is, vágyom rád, szeretlek, mint senki mást. Szakadatlan bennem égsz, fojtogat a... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Akinek meg kell halnia

Akinek meg kell halnia, jobb, ha nem menekül, megszűnnek kínjai, ha föld alá kerül. Amikor utolsót üt az órád, békével hunyd be a szemed, mi... Tovább olvasom »