"Lélek"
Oly kérően elmerengnél
akarattal sem felednél,
időm telhetetlen ölénél,
időm veled együtt ölelését.
Apró – vén szép kezemből
ránctalan érzelmekké szőni át,
tízezer hiányos kérdésre
egyszer ejtett hibátlan irányt.
Bár, ahogy évezredek múlnak,
indulok vágynak születni érted
szálló fény szárnyán elérni
százezer kéj- perceket.
Mert jobb volna anyaölbe sírni,
csíra – vásznat emelni magasba
kérően emlékezni a vérben úszó
akaratlan önburokra.
Időm telhetetlen ölénél,
síromra font testedet
álmom együtt ölelését
eszmélni
Veled.
Horváth Lívia
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése