Porból lettünk...?
porrá leszünk...?
...már kijelöltem
a helyet a polcon,
ahová majd a hamvaimat
rakják...!
szembe a TV-vel,
a Nappal, meg
persze az ablakkal...
- kértem: egyszerű,
szerény legyen
a "k*csögöm" -
(tegyék mellé
naponta a kedvenc
söröm) - na, jó!
nem a k*csögöm,
az urnám -
(mondták azt is:
ne fogalmazzak
durván)
...szóval, megbeszéltük:
míg a család pénzt
hajhászva a bolondját
járja, majd én
vigyázok a házra...
(Nem mintha eddig
nem ezt tettem volna),
...csak a státuszom
változik:
felkerülök egy
magasabb polcra!
Vad írás.
VálaszTörlésEszembe juttattad, amikor Anyukám hamvait hoztam el Pestről Vácra: Búcsú(s)zó című írásomban le is írtam.
Nem tudom, mennyire a mi döntésünk az, amikor lemondunk az életről. Hisz azt mondják, a Szabad Akarat bolygóján élünk, és a szeretet mellett ez egyik legfontosabb identitásunk. S mégis! Most, hogy a világ is a visszarendeződés állapotában van, nem kell hozzá médium, hogy ezt lássuk, szükség van olyan emberekre és olyan írni tudóra, amilyen Te vagy, kedves Irén.
Ha lehet, én nem adom fel, helyetted sem, magam helyett sem. Harcolni kell. Harcolj magad ellen, harcolj bárkivel, de ma még szükség van az erős karokra - ne feledd!
Amúgy meg fantasztikusan írsz, ezt tudd!
Üdv: Farao
Ütős! Én ennyire nem tervezek előre.
VálaszTörlésAzt hallottam, be akarják tiltani a hamvak otthontartását.
Nagyszerű vers ez, gratulálok hozzá, kedves Irén!
VálaszTörlésTe verseiddel küzdesz a jövőért, és milyen jól!