Paszternák Éva: Felriadva

Ki nem ég velem az mélyen alszik,
mint nyári kályhában hűs korom,
nappal lobogj nekem a fényben,
amikor én azt akarom.
Ki mélyen alszik félig halott,
félig éli az életet, felriadva
emlékezetből élezi meg a késeket,
hogy felszabja a szivárványt
megszínezni az éjeket.