KEZED

( Anyámnak )

Már reszket a kezed,
s én csak ízlelgetem
mozdulásait kanálnyi csendben,
hogy gazdagítson.
Lelkedből mersz nekem
erőt egyetlen könnycseppben.

Elernyedtek az évek ujjaid hegyén.
Már kétszer fogsz,
hogy megtarts magadnak,
s többé el se engedjél,
ha menned kell.
Szólj rám, hogy maradjak,
s úgy nézzek fel rád,
mint egy fáradt Messiásra.

Az önfeláldozás lehet ilyen,
ahogy beleremegünk
e soha el nem múló varázsba,
mikor a kezed
kezemben megpihen.