Félédes csendek mámorában
ódon éden képe dereng fel,
bódult fuvalmú álmodásban
bíbor nedű kedélybe perzsel.
Pitypang-percek szállnak a szélben,
régfriss arcok tűnnek majd elő.
Az idő kérész – most végtelen:
mert a bor a leghűbb szerető.
Ízrostjain átszűrt emlékek
letűnt sóhajokról mesélnek,
s érzem szárnyaló kalitkáját.
A világ rubinttá mosódik,
s a fényév-fürtöktől a borig
dúdolom éltem részeg vágyát.
De szép képek! :)
VálaszTörlésKöszönöm! :)
Törléscheer
VálaszTörlés