Örvény



Piszkosszürke
Duna vize
rút örvényét
rejti, rejti
énelőlem,
ősz fejemet
bús jelenést
kíméletlen
tekergeti,
csavarja és
húzza le a
mélybe, mélybe.
Az ki látja
keze, lába
reszket, reszket.
Feneketlen,
forgó örvény
rút tölcsére
magába zár,
halál-sikoly,
fülének most
legszebb mosoly.
„Segítsetek,
apám, anyám!
Inkább, talán
várjatok rám.”
„Küzdjél lélek,
nem magadért
szeretteid
léte a tét,
terád várnak,
várnak, várnak
mert ők még csak
fiók-fecskék.
Örvény tölcsér
hasad, hasad.
Veletek
maradok,
hozom a
magvakat.


4 megjegyzés :

  1. Hozd nekik még sokáig, kedves Mila...

    VálaszTörlés
  2. Érdekes, balladás hangulatot érzek ebben a versedben.Talán az ismétlések...szép vers Mara, Grat., Hajnalka

    VálaszTörlés
  3. Nagyon szépen köszönöm, kedves Tibor: Mila

    VálaszTörlés
  4. Drága hajnalka!
    nagyon szépen köszönöm elismerésed, és szeretettel ölellek: Mara

    VálaszTörlés