Féltelek a napsugártól,
átfuthat sápadt arcodon,
izzó, forró csókjaiban
ilyenkor én is osztozom.
Féltelek az esti széltől,
mely felborzolja lágy hajad,
simogató érintése
a tenyeredben megmarad.
Féltelek az emberektől,
szavad ha hallja más megint,
féltelek mindenkitől,
aki az utcán rád tekint.
Féltelek, ki melletted elment,
ki érinthette a kezed,
meghalnék, ha nem én lennék,
ki veled éli az életet.
Tóth Sarolta
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése