Mindig tudtam,
javamat akarod,
ha sárba hullok,
sorsom fölemeled.
Hálám szerény:
tavasztól bódult
mezők illatát
adom Neked,
s a hajnali Napot,
mely vöröslő,
lüktető virág
és mindent, ami
fény és csönd csokrát,
s az ölelni hívó estet.
Mindennél jobban
szeretlek.
Tudom,
nem könnyű velem,
haragom apró, de
hirtelen lobban
és néha elragad a hév
s nem tudom mikor elég
munkából, játékból, szóból,
de érted tanulok
minden buktatóból,
érted csiszolok le
magamról minden
karistoló szögletet,
hogy véletlenül se
ejthessek rajtad sebet,
hisz oly régóta vártam
a percet, melyben rád
találtam.
Suttogva mondom ,
szeretlek, itt, Most és
Majd túl e földi léten,
- s bár tudom, nem lehet,-
az kívánnám, hogy még
egyszer lássak és
megérinthesselek.
Nagyon szépre sikeredett Judit.
VálaszTörlés"érted tanulok
VálaszTörlésminden buktatóból"
ez: AZ
(h)
VálaszTörlésDe szép...!
Szép, őszinte sorok!
VálaszTörlésÜdv: Szabolcs
Ez nagyon szép, tiszta, őszinte vallomás Kedves Ditta, s különösen szép dallamvilága, ahogy előbukkanak a szavak, és a hangok. Örömmel olvastam gondolataidat...)))
VálaszTörlésMindenkinek nagyon szépen köszönöm, aki megtisztelt olvasásával és hozzám szólásával!
VálaszTörlésKedves Judit!
VálaszTörlésBocsáss meg, hogy itt küldök üzenetet, de azt hittem, megszűnt a portál, illetve engem szó, értesítés nélkül kizártál, mert hónapok óta nem tudom elérni ezt az oldalt. Ha rá
keresek, azt a választ kapom: ez a WEB oldal nem érhető el.
Kicsit furcsa volt. Véletlenül, Riba Ildikó nevénél találtam rá újra és meglepődve látom, azóta több versem is felkerült.
köszönöm - szeretettel karolina/Tóth Sarolta/