Radmila Marković: Gondolatok halottak napján

Vérem minden rezdülésében
itt van a halványuló hiány,
itt van a már annyira nem fáj,
Gázoltunk az idő rögös útján,
hol könnyebben, hol görnyedten,
öröm és küzdelem, befelé fordulás,
mentségnek nem mentség, mert
itt van a halványuló hiány,
itt van a már annyira nem fáj,  ám
itt élnek bennem
itt élnek testvérem lelkében
azok, akik szerettek, vagy
szerettek volna minket, de
időnap előtt búcsút intettek,
az égbe meneteltek.

Ragyog a sírbolt, rajta
nyíló virágok:
fehérek, sárgák, lilák és bordók.
Illatukat szépségükkel
a gyertya lángja viszi fel
tőlünk Nektek,
akik szerettetek
vagy szerettetek volna,
ha
időnap előtt nem masíroztok el
lelkünk egy darabkájával oda,
ahol majd átöleljük egymást
örök szeretettel.