Kakaónyi álommese,
pöttyös csésze, nyuszis alj,
ágyunkhoz csalta anyánkat
fáradtan az esti zaj.
Tollpihe had, párnacsaták,
hat gyerekláb, szalmazsák,
takaróként az égiek
édenkertje borult ránk.
Imát mondott, mondtuk mi is,
kánonban szólt a refrén.
Olvasójára felfűzve
lógtunk gyöngyszemként kezén.
Ébredező hitünk volt ő,
felvitt a csillagokba
félig ébren, s úgy ölelt át,
mintha Isten lett volna.
Seres László
Akkor és ott talán ő is volt, kedves László.
VálaszTörlésKöszönöm, hogy olvastál kedves Tibor. Igen, azt hiszem valóban ott volt, így érezhettük mindnyájan ...)))
VálaszTörlésSzép útravalót kaptál gyermekkorodban. Versed méltó az emlékedhez.
VálaszTörlésKöszönöm kedves Emőke megtisztelő véleményedet. Őrzöm az emlékeket, s talán azok is őriznek engem...)))
TörlésLaci.
VálaszTörlésGyönyörű emlék, ezek az emlékek, segítenek élve maradni.
Gratulálok.
gyuri