Szombat este van, a füstös kis kocsma dugig tele
vendégekkel. Az ajtó tárva nyitva, a füst mégis beszorult, a forró levegő meg
sem mozdult. Hetek óta tombolt a hőség,
esőt, enyhülést hozó felhőknek nyoma sem volt. A csapos nem győzte
söröshordóval, pohárral, és energiával. Senkit nem zavart a szájából lógó
cigarettája, melyről időnként leesett a hamu, hol ide, hol oda, néha a pohárba.
Ide nem jártak kényes vendégek, csak a hideg sör, és a kupica pálinka érdekelte
őket.
- Mi a franc Marica, költözöl? – kérdezi egy borízű hang a
sarokban támaszkodó fiatal nőtől és rábök a hatalmas utazótáskára.
- Mi közöd hozzá, törődj a magad dolgával – feleli
ingerülten a nő és a mocskos asztal alá húzza a táskát.
Az asztal körül többen állnak, de távolabbról úgy tűnik,
mintha nem is ismernék egymást, mindenkit elfoglal a maga gondja, a maga
pohara. Csendben isznak és fújják a füstöt. Marica is ezt teszi, a szeméből
kétségbeesés és félelem sugárzik. Sört iszik konyakkal. Nyúlánk, lányos alakján
ront a gyűrött, koszos ruha, szeme vörös, nem tudni, hogy a piától, vagy a
sírástól, dús fekete göndör haja csapzottan terül a vállára.
- Kirúgott az uram, ha nagyon tudni akarod. Azt mondta az én
drágalátos férjem, hogy soha többet nem léphetem át a küszöbünket, és nem
láthatom a gyerekeimet. Ott rohadjon meg ahol van! Van egy ötszázasod? Adhatnál
kölcsön, holnap megadom.
- Csak úgy nem adok. Gyere ki hátra, ott megkapod. – feleli
a borízű hang.
- Tartsd meg, te mocsok! Na, jó kimegyek, de a pénzt előre
add, mert lehet, hogy nincs is annyi a zsebedben.
Az üzlet megköttetett, Marica tovább ivott a teljes
lerészegedésig. Amikor lazán lecsúszott a táskája mellé, két törzsvendég a hóna
alá nyúlt, és ki ültették az árokpartra, egy harmadik kitette támasztéknak
mellé a tömött utazótáskáját. Hajnal négykor a járőröző rendőrök ébresztették,
ő fázósan pislogott rájuk, és motyogott valamit nekik.
- Ideje lenne hazamenned Marica, még fölfázol itt a földön,
ebben a lenge ruhában.
- Hagyjatok békén. Kirúgtak otthonról. – mondta és
rágyújtott egy gyűrött fecskére.
Lassan föltápászkodott, és elindult a közeli parkba, ahol
egy eldugott helyen lefeküdt a padra, és mélyen aludt tovább.
A fák között beszűrődött a délelőtti nap, már most hőség
volt, egy árnyék vetült az arcára. Egy ősz hajú férfi nézte, úgy ötven körüli
lehetett, kezében egy kutyapóráz vége. A hatalmas farkaskutya engedelmesen ült
a lábánál és ő is őt nézte.
- Éhes? Egy apró pogácsával teli zacskót nyújtott felé.
- Inkább szomjas, de elfogadom, és mohón belemarkolt a
zacskóba.
- Vízzel nem szolgálhatok hölgyem.
Víz, ugyan, gondolta Marica, és szégyenlősen lejjebb húzta a
ruháját. Milyen régen mondták nekem azt, hogy hölgyem. A férjem csak részeg
kurvának nevez. A kocsmában piás Maca vagyok. Ez meg itt lehölgyemez.
Szimpatikus, de biztos olyan, mint a többi férfi. A részeges nőket ő is, és
mindenki megveti, pláne, ha nem törődik a gyerekeivel, de hát nem tud ez rólam
semmit.
- Utazik valahová?
- Nem. Nincs hova mennem.
- Szülei, testvérei vannak?
- Apám van, de oda nem mehetek, már régóta nem beszélünk.
Van egy bátyám, de nem itt él. Sokat ittam mostanában, a férjem kirúgott.
- Ha van kedve hozzá, itt lakom a közelben, nálam
megebédelhet, rendbe hozhatja magát. Elmegy a férjéhez és megbeszélik a dolgot.
- Mit kér cserébe?
- Semmit hölgyem, ma ilyen kedvem van. Az igaz, hogy egyedül
élek, de nem használom ki az alkalmat, ha nem akarja.
- Hát jól jönne a meleg étel, és egy jó fürdés – mondta, de
gondolatban egy jó pohár hideg sörre is számított.
- Köszönöm, élek az alkalommal, bár a férjemmel nagyon
összevesztünk, látni sem akar, de ezt nem teheti velem, ott vannak a gyerekek.
- Azokkal a gyerekekkel törődnie is kellene, nem?
- Tudom, rossz anya vagyok, de most megpróbálom. Ígérem!
Marica tágra nyílt szemmel bámult, a ház szép, belül tiszta
és rendezett. A férfi megmelegítette a gulyáslevest és két tányért tett az
asztalra, mellé kanalat és a maradék pogácsát. Marica igyekezett lassan enni,
pedig nagyon éhes volt, a férfi udvariassága, előzékenysége meglepte,
visszafogta magát.
- Sör nincs a háznál?
- Nincs, én csak vizet iszom.
Ámulva nézett rá. A fenébe ez olyan, mint a férjem, jobb
lesz, ha elmegyek, de hova, meg pénzem sincs piára, gondolta magában
Egyszerű, de tiszta fürdőszobába lépett, alaposan lefürdött,
tisztát húzott, igaz ez a ruhája is gyűrött volt, nem szokott ő már mostanában
vasalni. Nekilátott megszárítani a haját, mikor kész lett úgy érezte
újjászületett. Könnyeden, szinte táncolva lépett ki a fürdőszobából.
A férfi igencsak rábámult, amikor meglátta a fürdőajtóban,
alig ismert rá.
- Na, milyen csinos lett hölgyem! Mennyi idősek a gyerekei?
- Nyolc a kislányom, kilenc és tizenegy évesek a fiúk.
Magának vannak gyerekei?
- Nincsen családom. A feleségem néhány éve meghalt rákban,
nem voltak gyerekeink. Amint látja egyedül élek.
Van szakmája? Dolgozik valahol, vagy csak otthon látta el a
háztartást?
- Sajnálom, mármint a feleségét. Pincér a szakmám, de
mostanában nem dolgoztam, csak ittam, és úgy ahogy elláttam a gyerekeket.
- Miért iszik ennyit?
- Nem tudom. Csak úgy iszom, fiatalon kezdtem. A Mokkában
dolgoztam, ott kezdődött. Nagyon nagy szerelembe estünk a bárzongorista fiúval.
Mindketten húszévesek voltunk. Megbabonáztuk egymást, szinte minden időnket
együtt töltöttük. Egy évig tartott csupán, és akkor a fiúnak már sok lettem,
mert folyton gyötörtem a féltékenységemmel, és a szerelmem is fojtogatta. Egy
este bejelentette, hogy elköltözik Győrbe a szüleihez, ott talált is munkát,
reggel összepakolt. Otthagyott részegen, mert egész éjjel ittam, és ordítoztam.
Egy hétig képtelen voltam dolgozni. Igen, ez időtől kezdődően sokszor
berúgtam. Majd megismerkedtem a későbbi
férjemmel, összeházasodtunk, jöttek a gyerekek, szinte alig ittam. Teltek az
évek, szaporodtak a gondok, belefáradtam a pelenkázásba, sivárrá vált az
életem, és néha felvidítottam magam, majd egyre sűrűbben. A férjem kezdett
megutálni. Többször kirúgott, mindig visszakönyörögtem magam, de most
megmondta, végleg vége mindennek, van egy józan nője, aki törődik a gyerekekkel
is, mert én még arra sem vagyok jó. Na meg az anyja segíti, aki szintén ki nem
állhat, ő vigyáz még rájuk. Ennyi!
- Itt alhat, holnap majd kipihenten elgondolkodik a
továbbiakon, de itt nincs piálás.
- Én nem bírom ki józanon az életem, ha iszom, nem
gondolkodom rajta.
- Hát ez a baj. Gondolkodnia kellene rajta, hiszen még szép,
és fiatal.
Marica elnyújtózott a kanapén, nézte a tévét, de a
gondolatai elkalandoztak. Elképzelte, hogy itt él, ebben a szép házban, józan
és házias, a férje gondoskodó és szereti, úgy élnek, mint a házasok többsége.
Dolgoznak, nyaralnak, gyerekeikkel foglalkoznak, és semmi pia. Jó lenne, de
annyira lehetetlennek, álomnak tűnt az egész.
A férfi kint tett vett, öntözött, ellátta a kutyát, majd
elmosogatott és leült az asszony mellé.
Marica közelebb ült, a férfihoz simult, az nem tiltakozott.
Reggel korán hajnalban ébredt, a részegesek korán kelnek, hamar megszomjaznak.
Csendben kibújt a férfi mellől, magára kapta a ruháit, és a férfi
nadrágzsebéből óvatosan kihúzta a pénztárcáját. Nem volt benne sok pénz, de
Maricának az rengetegnek tűnt. Gyorsan kisurrant az ajtón, olyan óvatosan
mászott át az alacsony kerítésen, még a kutya sem vette észre.
Az ősz hajú férfi mindig a templom ajtó közelében, állva
hallgatta a misét, soha nem ült le, nem mintha sietne, az ok egyszerűbb volt,
így szokta meg. Hajdan a feleségével is itt álltak mindig. Ma nagy volt a tömeg
a húsvéti nagymisén, hosszú sorokban mentek áldozni az emberek. Ekkor látta meg
Maricát, aki egy három év körüli fiúcskát vezetett. Józannak tűnt, de kirítt a
tömegből elhanyagoltságával, elnyűtt ruha takarta sovány alakját, a haja
csapzottan lógott a vállára. A józanság ritka pillanata csak nála, gondolta a
férfi. Megint a szánalom érzése kerítette hatalmába a lelkét, mint hajdan, azon
a délelőttön, de most nem a nő miatt. Őt már menthetetlennek embernek hitt. A
fiúcskát nézte, már tudta, hogy őérte fog mindent elkövetni, és megállt a
templom ajtóban.
Kedves Ibolya!
VálaszTörlésEmberi sorsok kapcsolódnask egybe, szinte filmszerúen peregnek szemünk előtt az események.
Szeretettel gratulálok.Mila
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.