Radmila Marković : Ákombákom

Élet-kovács, akarat,

ifjúi hév, elszántság,

önbizalom és a hit,

apránként elhagytak,

elkoptak, elfogytak.

Tervezgettem,

reménykedtem:

öregségem útra viszem,

Japán és

cseresznyevirágzás,

milanói Scala...

Soha többé

nem tervezek,

ákombákom,

üres lett a zsákom,

ami belőle megmaradt,

megtalálja majd a holnap.