Kapolyi Noémi: A világjáró

Déltájban indult útnak, semmi értelme sem volt reggel nekiindulni, mert az indul reggel, aki megy valahová. De neki semmi dolga és ... Tovább olvasom »

Kapolyi György: Éjszaka 2

Az éjszaka vak és siket csendjében ébren heverészni, az ólomlábon vánszorgó idő monoton ringató ölelésében, távol minden nappalok lél... Tovább olvasom »

Kolumbán Jenő: Hidegek idején

Bezárt ajtó, felvonóhíd. Rácsok az életen. Mosolytalan odaintés. Ki ez az idegen? Szavaknak nincs jelentésük. Csak úgy odavetett. Tudhat... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Egérke megmenekült

Meggyötört egérré váltam a nagy macska játékában. Mancsaival tologatott, farkamnál fogva feldobott. könyörögve hörögtem, Kegyelemre nem ... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Mentségidő

„Parancsra tette. Ez volt a dolgok rendje. Ő bizony szenvedett,                  hogy súlyát elviselje!” Csak báb volt, ki ezt kibúvónak... Tovább olvasom »

Bige Szabolcs: Száll a nóta, szól a dal

„Száll a nóta, szól a dal, száll a vidám ének” - régi szokásuknak engedve, ma is felmentek a dombra. Pista, Laci, Karesz, Márton. Klá... Tovább olvasom »

Markovic Radmila: Sétautam

Amikor esti sétautam a távolabbi szomszéd házánál vezet,  eszembe jut a rég-volt életem. Ragyogó ablakszemekről a napfény arcomra szökke... Tovább olvasom »

Csörgits Kinga: A férfi, akit megvettek Istentől

Lassan szétfolyik minden. Elmosódnak a határok és megszűnik a külvilág. Talán nem is létezett igazán, csupán díszletként szolgált, am... Tovább olvasom »

Kapolyi Noémi: Az út

Amerre csak nézett, mindenütt hegyeket és erdőt látott. Mintha nem is lenne vége. Aztán elindult lefelé a magaslatról vissza a kopár ... Tovább olvasom »

Kapolyi György: Hű, de silány

Mert nem képesek egy tisztességes embert odaültetni, aki az asztalra csap! Mert aki megpróbálta, az is csak akkor, ha furnérozott vol... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Reményeink szerint

Reményeink szerint megvalósul szükségletünk, a rend, képességeinkkel megteremtjük a társadalomban, gondolatainkkal önmagunkban: odakinn ... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Értetlen

Ízek, hangok, színek,       örömök, vágyak, remények,     pótlék élményeid.                Pörögnek az évtizedek. Töprengsz, ha nem érte... Tovább olvasom »

Markovic Radmila: Hozzád hiába beszélek

Fülledt a levegő, a földbe döngöl, fogd a kezem, vigyázz, mert elveszek, teremts nekem lenge szellőt, hadd bókoljon helyetted, jól tudod... Tovább olvasom »

Csörgits Kinga: Mert a boldogságszerv csoki tortát eszik, ugye?

Emma a templomkövet súrolta és közben azon gondolkodott, hogy a boldogságot milyen sokféleképpen meg lehet élni. Ő sokszor nem is áll... Tovább olvasom »

Kapolyi Noémi: Házikó

Annyira elbújt a ház a lombok között, hogy csak akkor vette észre az arra járó, ha már egészen közel járt. Hívogató zöld ablakkeretei... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Tisztulás

Kis színváltás csupán,        lemossuk, gyerekek.               Van ám elég ötlet hozzá!                 Bizalommal legyetek,       önze... Tovább olvasom »

Kapolyi György: „MI FÉRFIAK”

Apollói termet, acélos dárda, lenyűgöző teljesítmény... Csupa olyasmi, amiről nem tehet, agyzsugora nem érdekli, pontosabban nem is tud... Tovább olvasom »

Kolumbán Jenő: Ha vágyódva elindulok

Ha vágyódva elindulok avar szőnyegű ösvényeden, a szorongás görcsét lenyelem, kiszáradt kút lesz a szemem…, …és nincs közöm hozzád világ... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Házsártos feleség

Labdád lettem, feldobtál, leestem, belém rúgtál. Gurultam egy bokorba, varázsolt egy boszorka. Mérges kígyóvá változtam, lábikrádba bele... Tovább olvasom »

Csörgits Kinga: Az idegen II.

"...és ott találkoztam egy férfival. Azt gondoltam magamban, hogy nekem ezzel a férfival kell továbbmennem. (...) Akkor nem érde... Tovább olvasom »

Kapolyi György: A vándorköszörűs

A falu főutcája, ha nem sáros volt, akkor poros. Mikor feltámadt a szél, jóformán az orráig sem látott az ember. A széles, girbe - gu... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Párharc

Csúnyán rád vág                    az álnok végzet.               Románcotok              csődbe ment. Hitted, hogy leuralsz,       mégi... Tovább olvasom »

Kapolyi Noémi: Debóra VIII.

Éjjel fölébredt egy pillanatra, mert hallott valamit, egy vékony hangocskát, nem is tudta honnan, de amikor már majdnem újra visszaal... Tovább olvasom »

Bige Szabolcs: A compó napja

Legmélyebb álmomból a csergő óra hangja ébresztett. Dühösen kiugrottam az ágyból, de amikor lenyomtam a gombját eszembe, jutott, hogy... Tovább olvasom »

Csörgits Kinga: Eső

Azt mondod, szereted az esőt… szeresd hát monszun idején. Mert szárazságban könnyen vágyódsz az eső után. Szeresd hát, amikor minden ... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Mi a boldogság?

E témáról milliónyi írás is született már. Nemrégiben magam is vettem a bátorságot, gondolkodván arról, merre száll a kék madár. De i... Tovább olvasom »

Kapolyi György: A kutya

Az emberszemű nagy fekete kutya minden délután megjelent a főtéren. Ráérős nyugalommal elsétált a szökőkúthoz, sokáig nézte a víz ját... Tovább olvasom »

Kapolyi Noémi: Debóra VII.

Az akácos felől már egyfolytában morgott az ég. Debóra felnézett a sötét gomolyfelhőkre és látta, hogy hamarosan vihar lesz, ezért gy... Tovább olvasom »