Varga Árpád: Béke-sziget



Bagoly vagyok.
Olykor fáradt, de most némán figyelek.
Az éj csendes, az óra kattog,
A távolban egy buszféle tompán nyekereg.

Rájöttem, nincs miért.
De így sem, úgy sem ám.
Varázsütésre vártam,
S legott álmatlanul álmodám,
Hogy béke van, mindig béke volt,
Békében működik a változás.
S vele szeretet csendül, hiányzott.
Elhalkuló szavak a fülemben suttognak,
Megfeneklett a lázadás.

Az idő hordta el, mint szüleimet,
S majd engem is hát egy napon.
Ó, miért kell várni, ha van egy béke-sziget,
Csak itt – a szívünkben lapul…

(Pápa, 2012. március 26.)



4 megjegyzés :

  1. Tulajdonképpen általában békében, mondhatjuk: a mindennapok egyformaságában történnek életünk megmozdító-kizökkentő-megrázó eseményei. És igaz, ahogy írod, visszagondolva szinte észrevétlenek ezek a változások. A gyermek elveszti szüleit, s megérti mégis: van még tovább, kell a folytatás. A béke-sziget pedig? Ha van ilyen a szívben, az életen is több az áldás.

    VálaszTörlés
  2. Bizony Gábor, köszönöm szavaid!

    VálaszTörlés
  3. Kedves Árpád!

    Ne vedd zokon, de azt hiszem, minden veled egykorú férfi és nő hasonlóan érezhet. Saját érzelmeid átvitted a korra jellemző problémákra. Kinek ilyen, kinek olyan fájdalmas élete van. Sajnálom, hogy korán szülők nélkül maradtál. Ismerem ezt az érzést.

    Versed lágy hangneme fájóan szíven találja az embert.
    Szeretettel gratulálok: Mila

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, kedves Mila! Valóban, a krisztusi kor, vagyis nagyjából egy emberöltő megélésének közeledtével legbelül magukban vélhetően sokakat megérint a megnyugvás, az útra találás bizonyossága - még ebben az elérvénytelenedő világban is, ha más nem, fontolva, a lázadás terheit lepakolva haladnak tovább.

      Törlés