Tóth Sarolta: Hangulat

Tarka szivárvány görbül az égre üdítő nyári zápor után. Langy pocsolyában szoknyát emelve mezítlábasan táncol a lány. D... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Dicsvágy

Élharcos volnál? A világ gondját-baját magadhoz vonnád? De mily érdekes:                  a legfőbb élveidből        társaidat kiha... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Elmúlás

Jön derűre ború, kutyára dér – örömöd elvetél.          Szemed oly szomorú, arcod fehér – most ér véget a lét. A kép aláírása: T... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: A játék mint tevékenység

Saját tapasztalatai alapján mindenki sokat tudna mesélni a játékról. Gyermekként és felnőttként is minden önálló mozgásra képes élő... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Agymosás

Bambán bámul fel az égre, agymosást hajtottak végre kíséretképp rajta, ettől lett ő bamba. Kiragasztja a plakátot, mindent ... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Kísértések rosszra-jóra

Mottó: “Nincs öregebb annál, mint akiben kihunyt a lelkesedés lángja.” (Henry David Thoreau) Miért nyugodtak? Olvassuk a f... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Lenne más

Szeretne különb lenni, hasonmásként vígan élni. Lenne más, aki nem ő, hiszen ő nem szerethető… Ha tudna páratlan lenni! Ha őt másol... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Szerető szívek

A szív a szeretet jelképe, de a szeretetnek nincs területe, mindenütt van, vagy nincs sehol, szívünkben az élet dobol. Szeret... Tovább olvasom »

Horváth Lívia: Ölelő lelkek

Szívem első látásra páratlan cselekedett, mikor elsőre láttalak, már akkor szerettelek. Összefontam érted, didergő lelkem, mint... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Sálam

Fanyar humor mögött könnyem. Idétlen mosollyal változtatnám a múltamat. Újraírnám a szavakat. Nyakamra tekerném szép sálamat, ... Tovább olvasom »

Bige Szabolcs: Vendéggel nem ismerkedünk

Kari barátom szólott, menjünk be a Nagyállomással szembeni cukrászdába.  - Most nyitották meg! – biztatott. Belépve lelkesen fede... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Evokáció József Attila Születésnapomra című versére

Hetvenhat éves lettem én, ajándék ez a költemény terefere. Hetvenhat évem elfogyott, nyugdíjas testem megrogyott salak alak. Saj... Tovább olvasom »

Tomor Gábor:Végszó

Mit fecsegsz?!                        Nem is értesz már! Örökséged ez… Utoljára látsz; elhagylak – emléked leszek.                 ... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Halogatás

Ráérünk, mondod, a cél megmarad. Habár zavar lustaságod,          s a kétség is megül benned.                  Jobb lenne nem várnod... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: A Gonosz győzelme

Mint a szellem a palackból, zúdult ki gonoszság a Pokolból. Alaktalan, színes massza, szarva nőtt, csóvált a farka. Durva fekete sző... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Mélység

Álmom mélységében érzékelem, mintha valaki szuszogna mellettem. Nyitom szemem: sehol senki sem. A lenyugvó nap fényében a napraf... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: József Attila emlékverse

Harminckét éves korában eldobta az életet magától, Míg élt, gond és bánat gyötörte, fiatal testét a mozdony összetörte. Lelke... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Hol, mik vogymuk?

Aktív lapcsinálóként, a soron következő újság megjelenését firtató kérdésre olykor azt válaszoltam: a kéziratokat egy (két, három) na... Tovább olvasom »