Aktív lapcsinálóként, a soron következő újság megjelenését firtató kérdésre olykor azt válaszoltam: a kéziratokat egy (két, három) napja leadtuk, most már a nyomda, a terjesztők és Isten kezében vagyunk.
Ez utóbbi helyről, helyzetről egyik érdeklődőnknek eszébe jutott valami.
– Te nem ismerted, már meg sem ismerheted, mert meghalt, nagy potentátja volt egykor a cégnek G. Működési területének megfelelően nagy ateista (legalábbis annak mutatta magát). Tartott is olyan vonalas beszédeket, hogy na.
Egyszer is, mit most felidézek, szűkebb körben emlékezett meg nagy céljainkról, az időszerű harci helyzetről. Szó szerint kell érteni, hiszen G., mint már annyiszor, beszélt az ellenséges manőverekről (a valamikori imperialista mesterkedésekről), melyeknek egy emberként ellenáll társadalmunk.
Egyik ismerősünk bizonyára úgy gondolta: a beszélő kétségekkel küzdhet, s ezeket szónoki fogásaival igyekszik kompenzálni. Ezért a maga módján meg akarta őt nyugtatni:
– G. úr – mondta, hangsúlyozva a tiszteletteljes megszólítást szelíden –, porszem vagyunk Isten tenyerében…
Hogy most ezt megírtam, kétség sem férhet a hozzászólás egykori sikeréhez…
A kép címe: Janus! Janus!; T. Szabó László munkája.
Ez tetszett ! Jót nevettem. A vélt ateistát pedig gyanítom, kellően megnyugtatta a kedves ismerős. Csak a hatásra lettem volna kíváncsi, milyen ábrázattal nézett a szólóra. :D
VálaszTörlésMondjuk, a zavartságtól a lenéző pillantáson át a fölényes mosolyig sok minden tükröződhetett G. barátunk arcán... - Köszönöm hozzászólásod, kedves Ildi! :)
TörlésIsten tenyerében még a porszem is rangot jelent.Az ateista viszont nem juthat oda, de az újságíró hazudhat, fő a szenzáció.
VálaszTörlésFelfogások, nézetek, világszemléletek nagy ütközése zajlott e pár sorban. Hátha sikerült valamit visszaadni e csatából ... - Köszönöm soraidat, kedves Sarolta! :d
Törlés