Tóth Sarolta: Láncok

Fémkarikák kapcsolata rablánc vagy bilincs. Ha a bűnüst láncra verik, menekülés nincs. Nyaklánc ékesíti nyakát a szép nőknek, kincs... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Értékelő

Stílusa ilyen. Folyton megtéveszt; manipulál vérmesen. Öntelten átver, félrevezetget. Érted teszi, úgy hiszed.          A kép Ba... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Távlat

Millió évek, sőt, milliárdok! És mennyi élet! Mi mindent elpusztítunk, míg csak meg nem szűnünk – többre termett emberek… Kép: A... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Gyász

Kék földből sarjadt virág, gyászos fekete rózsa, földre hajolnak a fák. Sötét a bánatom, fehér a gyász-gyertya, mérget lehel a rózs... Tovább olvasom »

Varga Árpád: Szülőfölded (apeva-poéma)

Nézd azt a fát, fiam! Valaki őt nekünk ültette. Hát imitt az utcát – elmédbe vésd, lelked térképe! Hadd fájjon, ha elmész ... Tovább olvasom »

Bige Szabolcs: Utazás báránnyal

Húsvét hetében, az ünnep előtt néhány nappal a Parajdra döcögve igyekvő személyvonatra Bonyhán felszállt egy pásztorkinézetű férfiemb... Tovább olvasom »

Thököly Vajk: Próbatétel...

Próbatétel elé állít Minket a Jóisten, Szélcsend és vihar közt élünk, Szabadon-bilincsben, - Van é erőnk, bátorságunk együtt nagyok... Tovább olvasom »

Varga Árpád: Új triptichon

Nagyapám és apám is augusztusban halt meg, mégsem rettegek e hónaptól. * Vallom: jó iránynak sosincs kikövezett útja, csak a bizto... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Keresztnevek: adás és viselés

Mi, magyarok a keresztnevünket a vezetéknév után használjuk. Nem minden országban van ez így – tudjuk. Keresztnévnek azért nevezzük... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Búcsú

Bár játszanánk…                      De nem lehet már…                                Hunyót játszván, szépnek látnám. Még most is, ... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Javallat

Ó, megszállottan számítók, ilyen csúfak ne legyetek!                        S ti, nyomot hagyni akarók, hagyjatok kedveset, szépet!  ... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: korrupció

Foggal, körömmel, kéjes gyönyörrel harcolsz vélt igazadért, később, ha győztél, kaján örömmel aratod le a babért. hasztalan pana... Tovább olvasom »

Varga Árpád: Nyári triptichon

Olyan vagyok, mint egy madár az ágon, kicsit töppedt, valamitől fázom. * Már elég rosszat csináltam tán ahhoz, hogy megérdemelj... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Új nap volt: március 15.

A fekete éjszakát elűzte a hajnal, feldübörgött a nappal zűrzavaros zajjal. Gyülekezett a tömeg, sorait nem törte meg, csat... Tovább olvasom »

Varga Árpád: élet rendje

az élet rendje ma már nem az élet rendje hogy hűtőkocsik szaladnak veszettül műutakon s hogy telefont bámul jegyzetelő vagy szórako... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Érzelmek vihara

Mottó: “Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj.” (Charlot... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Szembesülés

Vizslatom létem nyomait. Kutatom: miért voltam itt?        Mit tettem, mit tehettem? Mit adtam és mit kaptam? Szerettem? Szerettek? ... Tovább olvasom »

Varga Árpád: Mitől döglik a légy?

Az iskolában megdöglenek a legyek, ha a nagy aulába bekeverednek. Bevonzza őket a huzat, a légtér, vagy tudom is én, de már vissza n... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: A költő halála

költői vénában csörgedez a vers-vér, költői képzelet szóból fest képeket. A versek ritmusát költő-szív dobogja, témáját, zenéjét ... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Szó szót követ

Az úr uralkodik, a szolga szolgálja urát, feje felett lát aurát. A portás port ás, a hasonmás hasonló, de más. A poroszló p... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Értsd!

Ne hangold le,          erőt adj inkább!              Felelsz érte, értetek.                          Értsd meg, mint más,        sz... Tovább olvasom »

Varga Árpád: Majorokban

Megérett az idő a nagy és széles e határban, Gépek indulnak ki a szántóföldre, a táblákra. Nem is csoda, hisz itt most nálunk szeptemb... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Ha látnád

Érted háborgó,        harcias képemberek.                        Érted tüntetnek,                              nem őrlődő ellened.   ... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Távolság

fényév távolság életünkben köztünk áll rád nem vágyom már Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Fohász öregségben

Istenem, én szépen kérlek, ne sújts engemet, vénséget. Ne legyek csúf, süket, béna, álmodni is engedj néha. Ne legyek vak, púpos, go... Tovább olvasom »

Varga Árpád: Halakat etetek

Fentről etetek, szórom az étkeket lefelé: halaknak szeretet. Úgy félnek, mint istentől hívő emberek. Ujjaim végét vízbe merítem, b... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Illúziók után

Szokatlan érzékelés: álmodás, vagy ébrenlét. Érzem még tenyered melegét, bőrömön monoton siklását. Mintha hangod hallanám, suttog ... Tovább olvasom »

Bige Szabolcs: Éppen ez a baj

Sokáig időztem a délutáni foglalkozáson, s már haladt le a nap, mire hazaértem. Ahogy a kapun belépek, látom, unokaöcsém, Gyárfás o... Tovább olvasom »

Varga Árpád: Madárraj

Nem tanítja őket senki erre. Mi nem tudhatunk róla, mi lelkük új terve. Százéves fákon, vad ősgesztenyén kalandoznak a magasban – Ist... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Bolond világ

Kátyús úton jártam, Agyam összeráztam. Fejemben, az idegekben Zűrzavar keletkezett. Ostobán álltam, vártam, Otthonomba vágytam. Rá... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Firtató

Hajléktalan, ki szól hozzád?                Kivel oszthatod meg                napjaid, bánatod?                      Társaiddal mint... Tovább olvasom »