Hej, Anti, Anti! - fedi meg nagyanyám apám,
és forgószél módra sürög-forog, fellép a
felhők fodrára, majd vissszaszáll…
Hej, Anyám, Apám! - merre jártok
faggatja a falra akasztott Szűz Mária képet
nagymamám… És záporesőszélvihar csattogtatja
az ablakokat, mikor a ház tetején egyensúlyoz
nagyanyám…
Hej, Anti, Anti! – felejsd el a tumort – zokogja
nagymamám, és visszeres lábaival támogatja
a vérét könnyező apám, majd kiborítja
kézimunkakosarát, ágakat tör és papírsárkányokat
ereget a szikrázó viharban nagyanyám…
Hej, Anti, Anti! Kattogtatja az ollóját nagyanyám
és egy pillanatra műtétre készül, miközben
orkánokat nyeseget nagymamám… Gyönge
kezeivel erősen feszíti a Napot, hogy befogja a
sugárnyalábokat nagymamám és Hej, Anti, Antit
életben tartsa Krisztusban élő nagyanyám…
Mélyen megérintő, izgalmas, balladás verset hoztál kedves Ditta.
VálaszTörlésNayon-nagyon szépen köszönöm, Tibor! Rettenetesen örülök annak, hogy benéztél!
TörlésNagyon mély , fájón szép vers, s mégis az jutott eszembe, hogy " Csodák pedig vannak"
VálaszTörlésItt nem voltak. Édesapám 10 évig volt tüdőrákos. Az utolsó ey esztendőben már nagyon beteg volt. Mindig az Édesanyját várta, és így is hunyt el. Meglátta az Édesanyját, annyit mondott: - Anyám! És zúdult szájából a vér, miközben elvágódott és átment a másik világba. Mindnyájan ott voltunk, de Őt, csak az Édesanyja érdekelte.
Törlés