Beosont a hajnal
az éjszaka szempillája alá
vergődik a sötét
töredező körmét
a napfényébe vájja-
hiába…
egyre lejjebb
ereszkedik az eső lába
koppanásra várva-
morgolódó fellegek közé
fényes ereket szór
a haragos égbolt szeme…
hallgatag a szél
ül a fák levelén…
s’ lassan csordogál a földre
a Teremtő hajnali könnye…
2014. július
Fotó : Ruzsa Dániel
Finoman hangolt, gyönyörű vers.
VálaszTörlés