Szuromi Rita: Nincs semmi

Ülök az ablakkal szemben. Száz vagy ezer éve, talán évmilliók óta ülök így, az üvegszemek ráásítanak az éjszakára, a macska az ölemben pihen. A kávé a csészében gőzölög. Elfogyott a cukor. Kaparom, áztatom kanállal, késsel, körömmel és kézzel a porcelán falát, ott vannak, de kapaszkodnak, mint a répa, melyet kihúztak, felemeltek, beejtettek, összezúztak, atomjaikra hulltak, semmivé lettek, mégsem engednek. Legyőzött. Éppen olyan tehetetlenül ülök itt, mint amikor megérkeztek az első tudósítások a várost éjszaka halottakkal elhagyó mentőautókról, s eltűnt az ember arca, mert maszk takarta és jött az üzenet, ne gyere be. Akkor is így ültem, amikor a kisgyermek hátán táskájával biciklijén elvágódott – háború. Nem én írom többé a történelmet, rajta vagyok lapjain, bekerülök könyvtárakba, egyenesen tart a gerinc, kötése újabb és újabb századokhoz láncol. Vissza kellene bújnom a meleg ágyba, elrejtőzni a takarók fogságában, összegömbölyödni, mint gyermek az anyaméhben, öntudatlanul csak hallgatni, hogy lélegzem, élek, sejtjeimben nem lüktet a múlt, agyam üres, életem testtelen, nem vagyok sem száz, sem ezer éves, évmilliók bennem nem írnak történelmet, s nem foglalkozom olyan aprósággal, mint a cukor. Üveges tekintettel bámulom az üres porcelánt, falhoz vágni, összetörni, darabokra zúzni, hogy ne lássalak, érezzelek, életem tabula rasa legyen, hogy képes legyek a szekrényben rendet rakni, a könyveket újra rendezni, hinni abban, hogy Babits nem beteg, Tatjana nem ír újabb szomorú levelet és Aletta van der Maet nem a házsongrádi temetőben pihen – egyszer rend lesz és minden kerek. Üvölteni szeretnék, hogy hangom elnyomja a tengert, vulkánok moraját, a metró zúgását, az embertömeg zaját, a pokol összes bugyrát, hogy figyelj rám, mert atomjaira esett a világ, nincsenek többé emberek, sem érzések, sem szavak, nincs semmi, ami összeköti a fényt a sötéttel, a fagyot a napfénnyel – nekünk csak vakság és tudatlanság, önnön sorsunk elfogadása marad. Nem történt semmi. A macska még mindig az ölemben pihen. S elfogyott a cukor.