Tiéd a szívem:
nyíl vájta árok,
enyém a szíved,
meghűlve várok:
fagyott avarból
emelj fel engem,
emelj az Égig,
Szeplőtlen Isten!
Agancsod árnya
ölelje csontom!
Ága-bogában
elveszett otthon
emléke gyullad,
s igaz tüzénél
csillagnyi holtat
csillagos éjfél
szorítson Boltra,
láncoljon Égre:
fújtató lóként
Göncöl-szekérbe!
Karácsony legyek
vaségbe zárva,
s reményre nyíló
szelek havára
vezessen vágyam
vissza vadonba:
szeressek, éljek,
hulljak a lombra!
Tiéd a szívem:
nyíl vájta árok,
enyém a szíved,
melletted állok.
Eressz a vasból
szabadnak engem,
eretnek vadként
Hatalmas Isten!
Nagy László jutott eszembe, noha semmi köze az Ő költészetének ehhez a vershez. Talán, a téma miatt. Remek vers!
VálaszTörlés