Tetőtlen házban
mocsok és vér,
szappan és kéj,
szabad az ölelés.
Zene szól,
pattan a gitárhúr.
Feldúlt lélek
mélybe húz,
ajtó helyén
nap benéz.
Lusta falevél
rozsdállva
korhad,
mállik szanaszét.
Pad szélére
telepedett felhő
viharba öltözött.
Riba Ildikó: Kerítés barna léces kis kerítéshatár szélén körbenézlába mellett búzavirágpipacs nyújtja nyakát köré f
Riba Ildikó: Májusi... Májusi esőaranyat ér? szélvihargyökeret kitép.Faágon törött fészek,madárfióka nem él.
Riba Ildikó: Csokorgyönyörű csokorhalott virág, leszedted:jövő gyilkosa
Riba Ildikó: Színpadonsütkérezz álnosztalgiádálfényében felmagasztosultérzelmeid színpadánjövendőd hajt virágothazugságai
Mátay Melinda Mária: Az őrület utánAz őrület utáncsodás a csend.A tékozlás múltána mérték miegyensúlyt teremt. 
Riba Ildikó: Játékodjátékodnak végre vége...nézz magadra kérlekfelhőként foszladozikmúlt évek virágillataveszni hagyott
Szép, ritmusos.
VálaszTörlésKöszönöm szépen :)
Törlés