Tertio
Mint
régi várkastély kapuja, úgy nyíltak ki előttünk a hegyek a vénülő, a pusztulás
elkerülhetetlenségét árasztó tájban. Szinte a lábunk alatt terült el a kicsiny
település aszott növény korcsoktól éktelen vonulatok ölén. Időtlenséget, harmóniát
sugárzott a maroknyi, piros cserepes háztető. Nem messze onnan, a hegység
hőségtől szenvedő kőtáblái közt két fehér ujj mutatott a felhőtlen égre.
Annak
a templomnak a tornyai, amiben a jelenések történtek. Figyelmeztetésként az
emberiségnek: eljátszottuk a természet és szenvedő embertársaink jóindulatát,
türelmét. Isten arcának szomorú ráncai: szikkadt erdők, kiszáradt folyók, radioaktív
kövek.
Négy
férfi, négy húsvér oszlop állt ott az autóút peremén, arcukon tanácstalanság.
Idővel az emóció elmúlt, csak a kérdés zúgott: Mit kerestek itt? A köves pusztából
érkezett válasz mennydörgésként morajlott lelkünkben. Megértettük a Hívást.
Megvilágosulva tudták miért jöttünk: a békét kerestük a szent helyen, a megbocsátást.
Hogy a szent lepel boruljon hátralévő – sugárzástól, vírusoktól, emberkéztől
fenyegetett – éveinkre.
Epilogat
A
Kárpát-medence népei a XVIII. század végétől többé-kevésbé ellenségnek tekintették
egymást. A nacionalizmusok küzdelme vérfürdők sokaságát hozta.
Nincs
már olyan nép a Kárpát-medencében, amelynek tagjait valahol valamikor ne
gyilkolták volna halomra egy másik nép képviselői. Ebben már nincs mit egymás
szemére lobbantanunk. Nincs bűnös és nincs áldozat; itt minden nép végrehajtója
is, elszenvedője is volt a borzalmaknak. Számos tömeggyilkosnak szobrot emelt a
hálás utókor.17
1993.
április 13-át írunk és meghatódva forgatom a gyűrött füzetlapokat. Keserűen
veszem tudomásul: elillant az idő, amikor egy fiatal férfi tiszta szívvel hitt
a csodában, s elméjét a szürke hétköznapok helyett az Ember sorsának misztikuma
felé nyitotta ki. Szégyenkezve visszateszem az íróasztalfiókba a kézirat füzetét.
Fölhörpintem a hűlt kávét, végigfutom a reggeli újság híreit. A külpolitikai
rovatban vastag betűs cím: Mostar lángokban áll!
Alatta
rövid híradás a délszláv testvérháború egy újabb napjáról.
Öt
év múltán a daytoni békével véget vetettek ugyan neki, de napjainkig és talán
még évszázadokig viseli valamennyi benne részt vevő nemzetség a kölcsönösen
egymásnak okozott sebeket, az etnikai tisztogatásokban megölt tízezrek emlékét.18
Szombathely,
1988-1993-2014
17Pete
László Miklós: Szerelem és líra nagyesszé, részlet
18Varga
Tibor: Pendülő üllő vagy fülsértő légkalapács tanulmány, részlet, Kelet felől
2014/4-
5-
6. szám
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése