Fehérné Viola Zsuzsanna: Ki tartson el kit?

Már megint kiakadtam... A héten már másodszor. Először azon, hogy törvényileg szeretnék a gyerekeket szófogadásra bírni. Ezen még inkább csak humorizáltam. Lelki szemeim előtt a bilincsbe vert csíkosruhás bölcsisek vonultak hosszú tömött sorokban, mert kiborították a kakaót, pedig mondták nekik, hogy ne tegyék. Aztán jött a második hír, a következőkben törvényileg a gyerekeknek kell majd idős szüleiket eltartaniuk. Mindezt persze még a nyugdíjak erős lefaragása, esetenkénti elvonása is megelőzte. Erősen kétlem, hogy mindezt az idős emberek tisztelete, a velük való törődés ihlette. Tisztelem, szeretem az idős embereket, sokszor szót is emeltem az elhagyott, elhanyagolt öregekért. Hamarosan én is elérem ezt a kort és nem szeretném, ha a gyerekeim vállára tennék ezt a terhet. A nyugdíjamért megdolgoztam, fizettem egy életen át. Előre odaadtam az államnak, aki használta ezt a pénzt és ez most nekem visszajár - természetesen kamatostul. Ez nem alamizsna. Ez a törvény azonban nem csak erről szól. Ez a törvény azt is legalizálja, hogy az a szülő, aki sosem tett semmit a családjáért, aki sok-sok éven át élősködött csak rajtuk. Aki nem tartotta el a gyerekeit,sőt kínozta, terrorizálta őket, az most még élete végéig törvényileg folytathatja mindezt. A családokat szétbombázta a válság, a munkanélküliség, az állandó bizonytalanság. A szülőknek nincs tekintélyük, hiszen mitől lenne. A gyerekeik csak azt látják, hogy bizonytalanok, idegesek, hogy semmire nem telik. A gyerekeknek nincs jövőképük, hiszen lassan a következő órát is lehetetlen megtervezni. Ebben a pici országban 270.000 gyermek éhezik és most ezeket a gyerekeket kötelezik arra, hogy majd tartsák el azt, aki most még enni sem tud adni számukra? Ezeknek a gyerekeknek nagy része még magát sem fogja tudni eltartani, nemhogy a szüleit. A tiszteletet, szeretetet nem lehet törvénybe iktatni. Egy új jogszabállyal ezt nem lehet rendbe tenni, legfeljebb a felelősséget lepöckölni. Ezt én igen sunyi, erkölcstelen dolognak tartom.