Átláthatóság





















a lapos hazugságon, mint szitán, majd
a cselvetések bevett fondorlatain,
mézen-mázon, burjánzó szóvirágon, a tiltott
határ szögesdrót-során, a frontvonalak
féltve ápolt lövészárok-romantikáin, végül
magán az ármányon — az idegen palástok
nem rejthetnek tovább benső hiányt, be nem töltött
vágyat. Így medréből kilépve már nyakló
nélkül áradhat az őszinteség durva tökélye,
hogy azt is félreértsük, ha ki-ki maszkját
letéve áll végre elénk.

5 megjegyzés :

  1. Kedves Tibor!
    A fokozás szépségével jutsz el a hitetlenség tetőfokára.
    Szeretettel gratulálok: Mila

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm soraidat, kedves Mila!

    VálaszTörlés
  3. Félreértünk már mindent és mindenkit... De nem véletlenül! Ezt hozta korunk! Nagyon tetszik, ahogyan gondolataid versbe varázsoltad!

    VálaszTörlés
  4. Szerintem sokan nem is akarják levetni a maszkot, mert jobb mögötte elbújni.
    Nagyon tetszett a versed. :)

    VálaszTörlés
  5. Talán nem túlzok, ha azt mondom, az egész "Bégum 500 milliója", maszkban van, a kölcsönös gyanakvás, és bizalmatlanság okából.
    És tény, hogy maszkot levenni, ebben az emberi társadalomban, életveszélyes.
    A pozitív hozzáállás a másokhoz, azt eredményezi rendszerint, hogy visszaélnek vele.
    / A nagy homo szarpiensz.../

    gyuri

    VálaszTörlés