Borges rávágná - M. Fehérvári Judit: Sziget című versére

               

                       

Valahogy semmi sincs rendben ezzel

a világgal - írod -, itt élsz,

s elvágysz a megfoghatatlan lobogó

zászlói alá tartani a megérdemelt

órát, percet, megélni úgy a már

soha vissza nem térőt, mint

a felejthetetlen szerelmet,

mit elfelejtünk,

szokásunkká vált

felejtésbe zárva,

mint felhalmozott

levélgyűjteményt,

mint megunt eszmét,

mint elhasznált lét

levegőjét,

s ha a szerelem

majd visszakérdez,

mert  találkát kér

a régi emlék,

már hiába keresed

fiatalságod,

rádrakódott

csontodig a beskatulyázott

balgaságok rabsága, béklyói

nem engednek, csak a pillanatpercek

adják tovább morsebillentyűin

a boldogságod,

mely a tankok alá gyűrt

21-ik században

nem érdekel senkit.

Egy szigetre vágysz,

hozod az ollót,

s a meglepett

térképből

kiollózva

elindulsz

keresni...

Borges erre rávágná;

minden ember sziget.