Friss kávé illata
álmosan tölti ki a hajnali teret,
a szobám terét.
Maszájok énekét dúdolva
reszkető pillával, bágyadtan kelek,
s a csönd nyújtja kezét.
Nehéz hajnalok válasza (ez!)
éj szólít bajvívásra, s lehet,
megkéri hold a nap kezét.
Fura üzenetet hordozva
apró cetlik betűt viselnek, mint heget,
a jövő, a jelen, a múlt hegét.
Gázlángégők együgyűn villogva
égetnek apró, őskorom jelet,
a csillagok fényjelét.
Tűznapló fölé hajolva
pille rebben ívben, s aprót remeg,
siratja éjjelét,
mely eltépte tőle akadozva,
egy mosollyal illetett élet,
szép csendleheletét.
Nagyon szép a pillanat, de kár, hogy, mint mindig szomorú, de a versed érthető, letisztult, s az egyik legjobb műved!
VálaszTörlésIgazán köszönöm kedves Ditta, lehet, hogy létem öröklött -, s nehéz az életirány - de az égiektől való!
VálaszTörlés