Szomorú őszi délután volt a temetés, nagy tömeg hallgatta a pap végső búcsúztatását. Bizony a fiatal emberek utolsó útját sokan kísérik... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Súlyos mondatok
jó csöndem ölelj át ringass szelíden elromlott napok őszi mázolmányában súlyos mondatok kopognak képzeletemben álombeli vág... Tovább olvasom »
Kapolyi György: A szag
Eleinte alig vette észre, halk volt, érintőleges, elvegyült az élet mindenféle bűzei között. De egyre gyakrabban jelentkezett, és mindig... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: Amikor a szeret győz
Középkorú, szép arcú, mosolygós szemű asszony, akinek telt idomait még mindég megnézik a férfiak, a férje és két gyermeke társaságába... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A titkok kertje
Csonthegy mögött, virágos völgy ölében, elrejtőzött erdő közepében a titkok kertje. Kőfallal körülkerítve, kapuja nincs, ösvény ve... Tovább olvasom »
Farda József: Lelki vándorút
A férfi, mindig egyre felzaklatottabb lélekkel várta a halottak napját. Arra gondolt, miért ez az egy nap, amikor emlékezni kell mindenk... Tovább olvasom »
Seres László: Mint akit valaki itt felejtett
Lábamhoz szelídül az alkony kutyahűséggel megenyhült a meleg halkan susog dorombol bronzaranyba bújt már a... Tovább olvasom »
Kapolyi György: AZ ÉLET SZÉP
A középtermetű, kopaszodó, köpcös férfi, egész nap, szobájának ablakában állt. Mindig ugyan ott, nem is tehetett volna mást, ez az egy,... Tovább olvasom »
Radmila Marković: Gondolatok halottak napján
Vérem minden rezdülésében itt van a halványuló hiány, itt van a már annyira nem fáj, Gázoltunk az idő rögös útján, hol könnyebben, h... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Borús reggel
Cseng-bong, zeng, zsong Sok csengő és harang. Fülemben hallgatom, Kint néma csend. Reggeli fény dereng. Látásom ablakán homály, Be... Tovább olvasom »
Kádár Sára Hajnalka: Zsófi néni, a mártír
Zsófi néni jócskán elhagyta a kilencven évet, bár maga volt az állandó szenvedés. Szánni való élet jutott neki, sóhajtozott gyak... Tovább olvasom »
Kapolyi György: A KASTÉLY
A vén bolond, a kis hegyi falu szélén, a ritkásan induló erdő peremén lakott. Rongyos volt és piszkos, kócos hosszú haja és szaká... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Szürrealizmus
Áll az idő, csak én megyek, visszanéz a táj. Sáros cipő, rajta hegyek szürke pora fáj. Rohan az út, én csak állok, rá... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Ennyi volt
" Napokra elfeledtelek, döbbentem rá egy este.” Nem hagyott szabadulni a gondolat reggel sem. Ennyi volt hát, dünnyögtem h... Tovább olvasom »
Kapolyi György: A kételyek háza
Testedbe Szorult kételyek, megválaszolhatatlan kérdések, kitalált válaszok, hogy fékeződjenek a válasz nélkül maradt kérdéstömegek. ... Tovább olvasom »
Radmila Marković : Ákombákom
Élet-kovács, akarat, ifjúi hév, elszántság, önbizalom és a hit, apránként elhagytak, elkoptak, elfogytak. Tervezgettem, ... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Paloták a lóversenytér körül
Siena városa mai beszámolóm témája. A többi olasz nagy múltú városokhoz hasonlóan a történelem szelleme lengi be. Megragadóak a szű... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Gyertyafények
A gyertyák nekünk, értünk égnek. Viasztestükben láng a lélek. Lángjuk lobog lenge légben, Viasztest olvad forró fényben. Míg élünk, ... Tovább olvasom »
Seres László: Elsőszülött jogán
Visszahúzódó, félszeg kölyök voltam, megbuktam sok nem kívánt szerepben. Kín gyötört, párat húgomra osztottam könyörögve, amit... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A ravasz róka esete a farkassal
Éhes róka mendegélt, egyszer csak egy kúthoz ért. Belenézett, uramfia! kerek sajt úszkált a kútban. "Egy életem, egy halál... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)