napsugár alatt fénylő szelídségével hűs szellő szalad dédelgetésben rőt leveleket szalaszt utolsó malaszt ha rőzse ... Tovább olvasom »
.jpg)
Kapolyi György: Metamorfózis
Az érelmeszesedés érces hangjai, csikorgása és recsegése pattogva töltötte be egész koponyáját, fülein csordogált kifelé végig nyakán, ... Tovább olvasom »
Seres László: Ráncaid
hullám-verte arcvonásban porcelán szépséged védjegye, mint megannyi színes korallzátony. Gyűlnek az évek, az imák, fohászok... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs Csaba: Tartozás és tatarozás
Tartozom ezzel a történettel a szereplőknek – azoknak is, akiket megidézek, s azoknak is, akiket nem. Az ő életük, mondhatnám, része az... Tovább olvasom »
Musztrai Anikó: A ház
Ott állt a ház a meredek völgy alján, a falu közepén. A falakról hullott a máz, vakolat, festékdarabok. Kicsi volt, kopott, végtel... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Hangyakaland (verses mese)
Hangya Kati, hangya Matyi hangyatojásból bújtak ki. szűkös volt a hely, Kati, Matyi útra kelt. Felmásztak a fenyőfára, ráragadtak ... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Úr ír
Mondja Karinthy, amiben nincs semmi szokatlan, vagy hihetetlen. Ha egy polip tenné ezt, az egészen más, az egy világszenzáció lenne, és... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A vers tagadása
Versem a múzsák ajándéka, Agysejtjeim bolondos játéka. Nem tervezem, nincs képlete, Tollbamondás, én írom le. Van szövege, van ... Tovább olvasom »
Kádár Sára Hajnalka: Gyurika története
Valami nincs rendben ezzel a gyerekkel, az utóbbi időben órákon elkalandozik a figyelme, ásítozik, mintha megnyúlt volna az arca, go... Tovább olvasom »
Radmila Marković: Jusson eszedbe
Húsz éves öröm, bánat siker és kudarc, szerelem és csalódás, duplán feltört a bizonytalanság. Az egyik itt törte össze remé... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Dal a kedves szépségéről
Selyemhajad Napot ragyogott, szemed azúrkék tavában boldogság csillogott. hattyúnyakad büszkén emelte formás fejed, gömbölyű ... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Az út vége
Hogy miért van itt a folyóparton mindig ilyen sár és büdös... Meg ezek a ronda piócák úgy tekeregnek ebben a masszában, mint egy isza... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Csermely
árnyat adó lombok alatt habzón hűvös vizű gyors csermely cseveg futtában velem titkot oszt meg tiszta léte létet ad ajánd... Tovább olvasom »
Kőhalmi Levente: Elégia
Miért ragyog kéken a dombokon túl, s szárnyal át bércen, hol csak rettenet az úr? Kinek higgyek? Kiben... Tovább olvasom »
M. Fehérvári Judit: Mindörökre
Szél nyargal az őszben. Tép, szaggat, rombol. Hallod platánok zokogását? Most egymáshoz kellene simulnunk, mert holna... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Szirmok vágya
gondolatban gyertyát gyújtok érted elfelejtelek ahogy tegnap kérted vörös levelű bokorágon hintázó szirmok vágya csókra várva... Tovább olvasom »
Jéga Szabó Ibolya: Nem létezés
- Hol vagyok uram? - A nemlétben. - Már nem létezem? - Mint ember, már nem. Csak a szellemed. - Nem látlak, nem hallak, még... Tovább olvasom »
Seres László: Napnyugta elé
Úgy nézz vissza a múltra, hogy ne fájjon, jajszót se ejts többé, hogy kiraboltak. Nem vagy fénye a Napnak hogyha lángol. Árnya se má... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Kölcsönös pánik
Nyálkás kis fekete labda kuporog az ablakomban. Némán összehúzza magát, nappal alszik, éjjel vadász. Villanyoltás után éb... Tovább olvasom »
Kapolyi György: A levél
Aztán jött az a levél, zöld tintával írva, a nagybetűk alól kilátszott a vörös. A padlás porában írott piszkozat, egérlábnyomok a pon... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Az életfa
Nem örökzöld az élet fája, ősszel leperegnek a levelek, fagy kopogtat, dér fehérlik, ködöt borít a tél a tájra, mintha az e... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Fákról mesélek – a szamócafa meséje
Kísérőm egy magában álló hatalmas tölgyre mutatott. Igazi matuzsálem-fára. - Nézd ezt a fát! Ilyenekből állott még nem is olyan rég ... Tovább olvasom »
Meghívó - szerzői estre
SZERETETTEL MEGHÍVUNK Radnai István költői estjére 75. születésnapja alkalmából 2014. november 17. hétfő 17 óra ... Tovább olvasom »
Musztrai Anikó: Lehet még...?
- Vajon lehet még? - kérdezte végül. - Talán igen - felelt a hang. - Meddig tart a türelem? - Amíg vannak könnyeid, s szívedben sz... Tovább olvasom »
Radnai István: ELVADULT KERTBEN
pimpósodik a bor keseredik az élet a tajga sem terem több áfonyát gyopárt sem lengetnek a bércek ne is mondjam akinek hon... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Ősz zenéje
nyár kapaszkodik ősz uszályába csillanó ökörnyálat fon libbenő kócos hajába bágyadt öleléssel fák között rád talál megnyu... Tovább olvasom »
Kapolyi György: "Árok is van, gödör is van"
Árok Én hiába beszéltem neki. Annyi volt az esze, mint egy döglött lónak. Százszor is elmondtam neki, hogy nem kell azt az árkot á... Tovább olvasom »
Seres László: Úgy csodáltalak
Úgy csodáltalak, mint tejszínű álmát a lopakodó hold gyűrött felhők közt meg-megállva. Szívem imbolygott, árnyékod voltam jégen, tűzf... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Éjjel - nappal
Virágszirmok, madártollak, ma kinyílnak, holnap hullnak. Szél cibálta, eső vágta sziromillat, pelyhes párna. Alszik a lány, boldog á... Tovább olvasom »
Esélyegyenlőségről, demokráciáról, Magyarországról húsvét kapcsán
„Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek Próbáltam súgni, szájon és fülön, Mindnyájatoknak, egyenként, kül... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)