Tóth Sarolta: A vers tagadása



Versem a múzsák ajándéka,
Agysejtjeim bolondos játéka.
Nem tervezem, nincs képlete,
Tollbamondás, én írom le.
Van szövege, van dallama,
Megérintő hangulata.
Tűzben fogan, lelkemben ég,
Rímek zenéje, füstöl, kék.
Parázslik, kormos, szétesik,
Szavait sorba rendezik
Ihlető percek késztetései,
Teremtő kényszerek vétkei.
Versemnek nincsen élete,
Születik, ebbe hal bele.



0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése