Seres László: Ráncaid



hullám-verte arcvonásban
porcelán szépséged védjegye,
mint megannyi színes
korallzátony.
Gyűlnek az évek,
az imák,
fohászok.
Bennem ring mind ma is.
Megnyugtat,
felkorbácsol,
hogy naponta megvédjelek
időtől,
viharok haragjától,
mely egekig szökik.
Visz,
repít,
rám simul, mint az árnyék.
Ölel,
csókol,
eléget.
Letépi láncaim,
hogy hozzád visszatérjek.

Ne félj,
többé baj nem érhet.
Összezárt útitársakként 
együtt haladunk
a hullámtalan
narancs-öblökig,
hol Isten vár, 
megcsendesedik a tenger,
s kisimulnak újra
ráncaink.


 Kép:Horváth Piroska: Föld ráncai


3 megjegyzés :