Riba Ildikó: Szirmok vágya



gondolatban gyertyát gyújtok érted
elfelejtelek ahogy tegnap kérted
vörös levelű bokorágon hintázó

szirmok vágya csókra várva nem nyílik
fagyos szerelmétől könnyek között
fukar földre lábamhoz aléltan hullik

magyal alatt angyal bújik táncot jár
csendes dalt dúdolgatva engem vár
fázón bújik betakarja holdsugár


4 megjegyzés :

  1. Ildikó, kedves!
    Nagyon szomorú a versed. Kívánom Neked a lelki békét, és szép jövőképet.
    A három versszak egy költői képbe olvad remek áthajlással.
    Szeretettel gratulálok: Mila

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Mila!
      Köszönöm az olvasást, és gratulációt, őszinte örömmel tölt el, hogy tetszik szomorkás versem. :)
      Ildi

      Törlés
  2. Ildi

    Igen szép, lélekből szóló sóhaj.
    Eklatáns példa arra, hogy egy mélyen szomorú gondolat, is lehet szép.

    VálaszTörlés