Seres László: Napnyugta elé




Úgy nézz vissza a múltra, hogy ne fájjon,
jajszót se ejts többé, hogy kiraboltak.
Nem vagy fénye a Napnak hogyha lángol.
Árnya se már a föléd hajló Holdnak.

Ne tudják meg, hogy könnyet ejtesz érte,
mintha szemedbe ment volna valami.
Csillagsorsnyi az ember földi léte.      
Lehull. A napnyugtát be kell vallani.

Hogy aranyló levelén még ősz rezdül,
csak te tudod, hogy min mentél keresztül,
ha a múltat oktalan elfecsélted.

Mondd, szép volt, jó volt, nem bántál meg semmit.
Ne szégyelld a kor rád vésett sebeit.
Hordd érdemként e vérből vett pecsétet.


3 megjegyzés :

  1. Köszönöm Kedves Tibor, örülök, hogy olvastál...)))

    VálaszTörlés
  2. Kedves László!
    Önbiztatás a szonett vezérfonala, ám lelked bánata mégis érződik belőle..
    Fájdalmasan szép versedhez szeretettel gratulálok: Mila

    VálaszTörlés