Életemben nem láttam még annyi érett gyümölcsöt, mint az ideköltözésünk első őszén. Az almafák, és a körtefák is későn érőek voltak, ... Tovább olvasom »
Kapolyi György: A kert
Mostanában egyre gyakrabban és egyre hosszabban látom a kertet. Szabálytalan kőlapokkal kirakott girbe - gurba sétányain, sokszor már... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Azért van...
azért van árnyék, mert süt a Nap, azért van eső, hogy csírázzon a mag, azért van sötét, hogy várjuk a fényt, azért a bűn, hogy tiszteljü... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Péterfillér
Szíves vagy hideg? Forróak, hűvösek – senki nem veszhet el. Odalenni, odavolni. Éltet a szóalkotás, ... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: Célom
Célom a nyugalom célom a csend ilyenkor félhangosan magamnak vagy másnak elmondom a hiszekegyet. Tovább olvasom »
Csörgits Kinga: Lélekdugás, avagy az űzött vad csapdája
Minden energia. Mindent csupán kölcsön kapsz. Mert ha valamivel felhagysz, az elhagy. Végül semmi vagy. Üresen fémesen kongó hangtál,... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Kanossza
homályos emlék nyomomban reményt hazudva imbolyog utamon sötétben kísér szívem rettegve dobog szikla marta talpam fáj vér fest mintát... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Lakjunk falun: Lakjunk falun Miből lesz a meleg? /6.rész/
Mindig városban éltünk, ahol megszoktuk a meleg vizet, a mosógépet, a zuhanyt és a téli fűtést. Mindezt olyan természetességgel haszn... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Mondta a Vincent
Olyan, mint a verkli. Csak hallod és hallják, és szól, és mindig ugyan az, és monoton egy hangon papol és verklizik, te meg megzápulv... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Ábrándozás egy ismeretlenről
Megláttalak, magamban lerajzoltalak. Ábrám – körvonalad. Ismerni akarlak, töltsd ki az üres körlapot, mutasd meg magad! Nézz a szemembe,... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Korcsoport
Különös önzetlenek. Nem magukért élők, nem is passzió ez: „Gyűjtök, kuporgatok, ha elvitt a kaszás, a gyereknek legyen jobb.” A kép címe... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Pista gróf csókja
"- Bácsi, messze van Kovácsi? - Ha lépeget szaporán, eléri még ma vacsorán!" A Nagysötétág poros, kátyús útján lassan ... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: Az idő
Szélmalom harc és ellenállás, arcomról a mosoly könnyeim kergeti, sírva már nem tudok kacagni. Kezemből, kicsúszott az idő, sebesen roh... Tovább olvasom »
Csörgits Kinga: Életemben először látok...
Lelkem lassan kitüremkedik. Előtolakodik rejtekéről. Hogyan tudnám, hogyan tudná bármelyikünk is elengedni a fájdalmat? A boldogságot... Tovább olvasom »
M. Fehérvári Judit: A Játékos 2. rész
Peer Krisztiánnak ajánlva „Az élet olyan, mint egy kártyajáték. A kiosztott lapok adottak, de ahogy játszod őket, az sz... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Lakjunk falun: Kezdjünk fűteni /5. rész/
Még az első hidegek előtt megrendeltük a fát, amikor meghozta a teherkocsi és elkezdték a kalodákból leborítani a ház elé, hatalmas h... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Szederinda
temető hűvösében szeder szalad szerteszét hirdeti holtak között a jövő ígéretét szavaira válasz nincs gyökere mélyre hatol sírhalom ha... Tovább olvasom »
Jéga Szabó Ibolya: Valóság és képzelet
Képzelőerő híján, az emberből sok minden lehet, de alkotó művész, vagy netán író, semmiképpen sem. Ez alapkövetelmény, természetesen ... Tovább olvasom »
Kolumbán Jenő: a fény hiánya
lefújtam a port csillogott átkozott reménnyel néztem mint törött üvegdarabot fény sütött át rajta szépen felbontotta a spektrumot szivár... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Szárnyak tollak nélkül
Na, mégiscsak eljutottam idáig. Igaz, hogy nincsenek szárnyimon tollak, lassan már pihék sem, de vannak szárnyaim. Ezeknek nagy előny... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Ha
Világteremtő útitárs, ha tétlenül leállsz, elhal benned az alkotás. Ha nem írsz, nem festesz, talán nem hiányolják. A jöv... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Man Dionisie (Mann & Barcs – emlékkép a huszadik századból - részlet)
Dénes, a fiúk közben elvégezte az iskoláit. Érettségi után főiskolára készült. Langaléta kamaszból atléta termetű fiatalemberré nőtte... Tovább olvasom »
Csörgits Kinga: Összefolyás
Megállok a vízparton, és a mélységbe bámulok. Oda, ahová a szívem húz. Ahonnan minden születik. Amit a víztükör eltakar. Ahová az emb... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)