Markovic Radmila: Folyópartnál hazudtam

Szomjúság gyötört, vizet mégsem ihattam,
előttem egy krokodil úszkált gyorsan,
rám-rám nézett, száját kitátotta, majd
elmosolyodott, fordult egyet és csapkodott.

Megkérdeztem tőle, van-e három kívánsága,
kidüllesztette szemeit, tátva maradt a szája.
Alig tudta kidadogni nem csak három több is van,
 kigondolja mi az, amiből igazán haszna fakad .                              

Ne sokat gondolkodj, mert meggondolom
magam, és egy kívánságod sem teljesedik soha.
Első kívánságom, szólalt meg a krokodil,
ne vadásszanak rám puskával bőrömért.

Kívánságod teljesítve, hazudtam, hiszen
a gőgös emberi  tulajdonságokat ismerem.
Másodikra azt kérem, a kis krokodilok ne
féljenek soha az életben, akkor se ha
bomba robban a közelben, vagy a mederben.

Második kívánságodnak akadálya nincsen,
az emberek nem háborúznak már régen,
nem robban a bomba, nem lesz háború.
Ha elhiszed szavam, élhetsz, mint egy úr.

A harmadik kívánságom egyszerű
ha minden, amit kértem teljesül,
ihatsz a tiszta vízből, elmehetsz,
soha ne legyen belőled krokodil-eledel.

Puska dördül, bomba robban ott repültünk
mindketten a felhők fölött, vissza néznünk.
Hazug kutya vagy te, mondta a krokodil.
Nem haragudj, ember vagyok magam is.