Kőhalmi Levente: Hajnal













Mer már marni most a hajnal,
holt hegyen hűsen harsan e kardal,
kontúrkép közt kér egy angyal;
Adj! Apát, anyát s arcokat felfal.

Fűt, finom, fanyalgó, füstös e hajnal,
hárs halk hozamát hallatja egy bordal,
bíz büszke bűnt, birokra kél karddal,
külön kék kosztümben költ szóval.

Szít szívós színt szép, szürke hajnal,
hall halott hévet hűvösen, s majdan
mond mondákat, mér, mogorván zakkan,
zord, zúgó zúzmarát, s zizzen halkan.

Hisz hitet, hősöket hoz hajnal rajtam,
ravaszul romlás ráz, rését bújjam,
bűvbárban bajt bíztam, s ó jaj,
sarjad sárban, sűrű sásban hóval.

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése