vízparton megtörő
csobogva visszafröccsenő
hűvös permet konokságával
gondolataimban vagy folyton
hangod hallom
képzeletemben érintésed
szellő gyengéd fuvallata
bőrömön selyem hűvöse
gondolatjátékomban
távolod közeli mégis
időhíd reménye
mosollyal vigasztal
Igen, a képzelet játéka, gondolatfutamaid mind hozzásegítenek a távolság legyőzéséhez. És versed ezt jól kifejezi, címed pedig alá is húzza, Ildi. Tetszett a kép is. (o)
VálaszTörlésKedves Ildi,
VálaszTörlésValaki állandóan visszatér a gondolataidba és minden őt idézi, szép verset írtál :)
Kedves Ildi.
VálaszTörlésEz, egy fennkölt kitárulkozása a lélek vágyainak. Minden megoldódik, ha akarni tudsz. A távolság, egy szubjektív valami, távolról sem legyőzhetetlen.
Csak sosem feladni!
gyuri
Kedves Ildikó!
VálaszTörlésNekem szomorú hangulatot árasztó a versed, bár egy kis reménysúgár van benne.
Szeretettel gratulálok: Mila