Boldogságunk morzsáit gyengéd kezekkel színek szerint sorba válogatom. Selyem szálra számolatlanul fűzöm, gyöngysorom nyakamra csatolom.... Tovább olvasom »
Ruder Jana: Haikuk
Semmi sem kell úgy Mint a békegalambok Szárnysuhogása * * Adventi fények Melegítik a lelket Rideg estéken… * * Azt, ami úgy fáj ... Tovább olvasom »
Mátay Melinda Mária: A Mesterem
A halál peremén az örök-változatlan hullámzik és szeret. A hétfátyoltáncú időben teremti önmagát a létezőkben, szemlélve, hogy közös mi... Tovább olvasom »
Balogh Géza: Anasztázia Haritonova: A juharról vörösen száll…(Красное падает с кленов...) (műfordítás)
A juharról vörösen száll Sárgán hull a karcsú nyírről. E vékony levél-szőnyeggel Kicsiny házikóm növelem. Mókus után fára mászom, Félálomban... Tovább olvasom »
Blank Judit: Tengerkék
Ólomlábakon járnak az évek, Sáros bakancsok szívemre lépnek. És a kék madár, oly messzire száll, Elnyeli némán a látóhatár. Megfogom neked! ... Tovább olvasom »
Blank Judit: Falovacska
Soha nem érzett vágyak kerítették hatalmába, melyek olyan elemi erővel törtek elő, hogy szinte már elviselhetetlen volt. Talán a frissen ese... Tovább olvasom »
Mátay Melinda Mária: Közös felelősség
Verstelen. Rímtelen. Kép-telen! Kémlelem: Atomrobbanás? Mit Neked? Mit nekem? Gyors halál. Szenvtelen. Gyásztalan. Irdatlan! Irtva van. Embe... Tovább olvasom »
Ruder Jana: Egyedül
Gizi néni, csak ült az asztalnál, és nézett ki az ablakon.A regény, amit olvasott, nem tudta olyan nagyon lekötni a figyelmét. A tekintete a... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Színpadon
sütkérezz álnosztalgiád álfényében felmagasztosult érzelmeid színpadán jövendőd hajt virágot hazugságaid hímporán felemás fellengzős talmi d... Tovább olvasom »
Radnai István: lábjegyzet a képeslapon
tornyok feketék és egy rom csillagóra lebeg a falon mered emlékezetül együgyű szűz korom de időtlen vándorolnak a szentek ... Tovább olvasom »
Ruder Jana: Fagyott
Fagyott fűszálak között, gyöngyöket keres a felkelő nap... 2017.11. 28. Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Játékod
játékodnak végre vége... nézz magadra kérlek felhőként foszladozik múlt évek virágillata veszni hagyott reményed léted sarkában porcica kére... Tovább olvasom »
Mátay Melinda Mária: Tanács
Barátom! Nem kell mindig írni! Van az úgy, hogy jobb csak sírni, sírni, sírni. Tovább olvasom »
Blank Judit: Soha, sehol
Anyánk csendes szavát suttogják a fák, Gyermekünk mosolyát őrzi napsugár. S a bárányfelhőn, mely úszik felettünk, Apánk büszke tekintete köv... Tovább olvasom »
Blank Judit: Zakatol a vonat
Péntek este van. „Nem is baj, hogy ma nem ér rá senki, elleszek a tv-vel meg a számítógéppel. Néha jólesik kicsit egyedül lenni.” Bekapcsol... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Csengettyű
Csengettyű cseng-bong, udvarias kútágas jeget bont. Vándor éji madár kútkávára messziről száll kuvik sivítva hívja párját. Magányos szíve ... Tovább olvasom »
Ruder Jana: Pünkösdi harangszó (Valóságon alapul, de zömmel fikció. )
Amikor a településre költöztem a hivatásom miatt, Józsit úgy ismertem meg, mint boldog embert. A falubeliek aztán elmesélték, hogy J... Tovább olvasom »
Kertész Éva: Létezel?
Ugye valóság az, hogy létezel Egyetlen Igaz? Ugye nem csak csapongó érzelmeim szülnek téged naponta újra, meg újra? Ne hagyj... Tovább olvasom »
M. Fehérvári Judit: Vers
e nap legyen az álmoké gyermekkorom napja focizzunk együtt a zugban ahol visszapattan a labda és cigánykereket jár az utca ... Tovább olvasom »
Molnár József: Bársonyhalál
Kálnoky László: Pokol című versére „Kincsem kiszórtam mind az ablakon,” majd elfagy, mint a meg sem írt regényem... Tovább olvasom »
Vasi Szabó János: Fakó vidék 5. - Befejező rész
– Visszatérve Thulcandra második inváziójára: a Tejút központi bolyvilágának Úrnőjét meditáció közben látomással kereste meg a Fény Ura. Sze... Tovább olvasom »
Ruder Jana: A fekete erdő lánya
Hol volt, hol nem volt, mert bizony egyszer volt egy nagy ország, abban pedig egy különleges erdő! Ebben az erdőben minden fa fekete volt. M... Tovább olvasom »
Blank Judit: Isten tenyerén
Bágyadt karjaival ölel át az őszi alkony amint a temetőbe lépek, s mint a sírok mellett a vén tölgyfák, akik csendesen lehelik barna csókjuk... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Égi ecset
titokban tángáltam szomorú szíved szótlan suhanj létemnek legyél mankó félig törött támasz vigaszul pingálj puha érintéssel égi ecsettel sz... Tovább olvasom »
Vasi Szabó János: Fakó vidék - 4.rész
– Andrea, kedvesem... Engedd magadhoz a fényt! Hasonló emóció, mint az „időrengés” során: a testetlenség érzése egy fekete térben. De most... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)