Költészeti kávéházban ülve
elmerengek magamba merülve.
Asztalomra kintről betör a fény
a táncos játéka cseppet ledér.
Minden mozdulata bájos, szerény,
kecsessége igéző, nem kevély.
Balerinaként karomra téved,
melegíti, mint hűvös sötét éjt,
sosem tévesztve az örökös célt:
léted ne legyen hamis, mesterkélt.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése