Költészeti kávéházban ülve
elmerengek magamba merülve.
Asztalomra kintről betör a fény
a táncos játéka cseppet ledér.
Minden mozdulata bájos, szerény,
kecsessége igéző, nem kevély.
Balerinaként karomra téved,
melegíti, mint hűvös sötét éjt,
sosem tévesztve az örökös célt:
léted ne legyen hamis, mesterkélt.
Related Post
Riba Ildikó: Csokorgyönyörű csokorhalott virág, leszedted:jövő gyilkosa
Riba Ildikó: Premier az operábanAz elit közönség összegyűl,vörös szőnyegen pompázikszépen öltözött hölgy és úr.Ruhájukon látszik, é
Riba Ildikó: JelekNémaság szavadujjad nyománjeled szalad.Pillangó szárnnyallevegőbe rajzolodszínes álmodat:rajta tava
László Mészáros: Egy lépésKezem kezedben, játssz ma így,fessük arcomra álmaid!Színezzük egész a csodáig,hajamtól egész a boká
Riba Ildikó: KésBágyadt napsugarú őszi reggelenkönnyed mosollyal mondtad nekem:soha sem akartuk hogy temegszüless,
Mátay Melinda Mária :Jegyzetek a XII. Slam Poetry bajnokság előválogatójának margójáraMég nyílnak a völgyben a slammer virágok,egy zöldellő drogos épp tovaszaladt -Esőtől áztatott kaput
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.