Nem beszél, nem kiabál, csak sóhajt,
nem mondhatja el szóban, hogy mit óhajt
talán csak azért, mert nem hallja meg senki
Néha mordul, mozdul, a forrongást hányja ki
Csak forgolódik, fákat, erdőket nevel
sivatagokat simít, hatalmas hegyeket emel
óceánok , tavak , folyók, vízét cipeli
Emberek okozta könnyeit befelé nyeli...
Millió vérző sebbel, lyukakkal, hegekkel
próbál megbirkózni az emberéletekkel,
testében hordja az élőket, s holtakat
évezredek óta tűri a fájdalmat, kínokat,
mert kardok, puskák, ágyúk, és nehéz bombák,
de vegyszerekkel is a szívét gyilkolják.
Fuldokol a bűztől, nehéz a légzése
a sok hulladéktól alig van ereje...
Néha láthatóan kétségbe van esve
sír növény és állat, a reményt keresve
Ember, ha beteg vagy, hullatod a könnyed
de mondd, ki gyógyítja meg a Földet?
(egyszerű kis vers... a Föld napjára)
2017. 04. 22.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése