Korán jött szeles őszön a hideg
kéretlen erővel szobámba betört.
Régi emlékem vele rám köszönt,
gyermekként az iskola visszavárt.
Szomorkás félmosollyal fanyalogtam:
még meleg a nyár padba ülni kár.
Húzta kezem makacsul mélyre táskám,
nyafogtam is néha elég volna már.
Vége lett a diáklétnek, helyem másé,
könnyemet irigyen töröltem titokban.
Fájó szívvel néztem a téren virgonc
gyerekek után, kikre becsengetés várt.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése