Énbennem ha nyílnak virágok,
aranyló szavakat kiáltok,
dobálom világgá szerteszét,
hadd hallja közel és messzeség.
Nem láthat énbennem virágot,
kiben tűz még sosem világolt,
örömre, bánatra zárva van,
egykedvű, kiégett, vágytalan.
Virág csak ott sarjad legbelül,
ahol a lélek is megfeszül,
életet vagy halált jól megért,
megtanult fizetni mindenért.
Kedves Irén.
VálaszTörlésTetszett.
gyuri
Jó, ha nyílnak azok a virágok, s az különösen, ha vannak fogadókész lelkek is. Nagy igazságot fejtettél ki versedben, kedves Irén. :))
VálaszTörlésIgen, csak ott, legbelül...
VálaszTörlésKöszönöm szépen! :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen! :)
VálaszTörlésSzép nagyon, csak nem "Irénes"...
VálaszTörlésMiért nem, Juditkám? Ilyen is vagyok ám... Van pár hasonlóm. :)
TörlésSzép nagyon, csak nem "Irénes"...
VálaszTörlésMindenért megfizetünk, jóért rosszért... Tetszett a versed. :)
VálaszTörlés